Baranyi Tibor Imre

6 6 6

– sexcenti sexaginta sex –

 

Hic sapientia est.

Qui habet intellectum, computet numerum bestiae.

Numerus enim hominis est:

et eius sexcenti sexaginta sex.

(Apocalypsis Ioannis 13:18)

 

A modern világ és az emberi tudat jelenlegi és főként ezután előálló stádiumában egyre nyíltabban színre lépő ellenhagyomány és múló, mindazonáltal félelmetes győzelmének időszaka már nem egyszerűen a mennyiség uralmának a kora, noha igen erőteljesen az is, hanem – és főként a jövőre nézve – egy sajátos ellenhierarchiát kitermelő, lezáródási időszak, amely a keresztény hagyomány értelmében az antikrisztus uralmaként jelenik meg.

Az antikrisztus tulajdonképpen az “ellen-világkirály” princípiumot testesíti meg, és mint ilyen egy fordított cakra-vartin: a “világkerék” forgatójának, a világuralomnak az igényével és szerepében lép fel, de azt nem a középpontból akarja forgatni (mint a valódi világkirály cakravartin), hanem éppen ellenkezőleg, a perifériáról, és az ellenkező irányba. Ez szimbolikus utalás a külsőlegességre (világiasságra), az “indirektizmusra” és az eszmei hazugság szellemére, amelyet megnyilatkoztatni hivatott, és amely révén végül létrehozza a szinte mindenre kiterjedő ellenvallást és ellenhagyományt, ami a ’Szent Birodalom’ (Imperium Sacrum) vagy ’Isten királyságának’ ellenképe: az ’ördög királysága’ – amelynek “építésén” korunk, a jelenkori világ “haladó” tendenciáit tekintve egy centrális és esszenciális delíriumban oly lázasan és megszállottan serénykedik.

Az antikrisztus az újszövetségi Jelenések Könyvében (13:11-18) mint "fenevad” jelenik meg, ami látszatra a valódi Krisztushoz hasonló, “de úgy szól vala, mint a sárkány”. Ez a “sárkány” a “földből”, az alvilág infernójából jön felszínre, a szellemellenes, démoni sötétség – úgy kollektív, mint individuális értelemben megnyilatkozó – reprezentánsaként. (A nyugati hagyományokban a “sárkány” többnyire “vízi” vagy “földi”, és mint ilyen negatív jelentésű, míg ellenben a távol-keleti hagyományokban megjelenő sárkány nem ritkán “légi-” vagy “tűz-”sárkány, ami viszont kimondottan pozitív jelentés hordozója.) Ahhoz, hogy – szimbolikusan fogalmazva – az alvilági “sárkány” a “földből” egyáltalán a felszínre jöhessen, első lépésben tulajdonképpen arra volt szükség, hogy az ember világából kirekesztődjenek azok a “jótékony” vagy pozitív szellemi befolyások és erők, amelyek ezt a felszínre jövetelt eleve lehetetlenné tették. Ezek az erők szimbolikusan egy vertikum mentén az “ég” felől vagy immanens aspektusból megfogalmazva a centrális internalitás irányából érkeztek a normalitáshoz közeli vagy legalábbis nem túl távoli korokban az ember világába, és az emberi tudatba, és ily módon ahhoz, hogy ezek kirekesztődjenek, először – ahogy Guénon mondja szimbolikusan – mintegy “be kellett boltozni az eget”. Ez az, amit az antitradicionális akció – humanizmussal, racionalizmussal, mechanizmussal és materializmussal fémjelzett – első fázisa volt hivatott végrehajtani; majd amikor ez megtörtént, mintegy második fázisban az ember világát és az emberi tudatot alulról fel kellett és kell (merthogy ez a folyamat javában folyik) nyitni. Ekkor átszakad az alvilág kapuja és a “föld sárkánya” előtt megnyílik az út, hogy a pokolból széles fronton előtörjön.

Ez az alvilági “sárkány” mint “hamis próféta”, vagyis mint a hazugság szelleme is szerepel, aki/ami “elhiteti a földnek lakosait”, és “azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek”. A kéz a fizikai, a homlok a szellemi cselekvés és tevékenységre való képesség szimbóluma, a “bélyeg” pedig e helyütt az antitradicionális–antikrisztusi ellenerőket képviseli. Ennek konkrét megnyilatkozása lehet maga a pénz is (vagy bármi, ami a helyét átveszi), ami napjainkra – amikorra szinte maradéktalanul kvantifikálódott – újra és egyre inkább egyfajta “minőségi” jelleget ölt, ám ez a “minőségi” jelleg a valódi minőség pontos ellenképe. Miközben a pénz (vagy a virtuális pénzpótlék) egyre inkább az emberek közötti egyetlen értékmérővé válik, a megszerzéséhez – mondani sem kell – az antikrisztusi életvitel, a létrontásban való részvétel (vagyis a par excellence érték megtagadása) gyakorlatilag elengedhetetlen.

Az antikrisztus továbbá azt is teszi, hogy “senki se adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét, vagy nevének számát”. Az “adhasson-vehessen” a legtágabb értelemben vett lélegzés szimbolizálója, ami az élet és a lét alapfeltétele, és ezáltal az történik, hogy aki nem szolgálja a fenevad által szimbolizált erők uralmát, jóformán egyetlen földi, emberi életterületen sem tud részt venni, és testi–lelki értelemben úgyszólván “megfullad”.

Azért kell hangsúlyozni, hogy emberi életterületen, mert: “Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat”. A “fenevadnak” csak azzal kapcsolatban van hatalma, ami pusztán emberi (korporális és animális; testi és lelki); aki viszont egy ember feletti, szellemi pozícióból (“qui habet intellectum” azaz ’a kinek intellektusa1 van’) képes a fenevad számát megszámlálni, felülről lefelé tekintve képes annak velejét (számát) megragadni, vagy – megint másképp megfogalmazva – képes a démon nevét, bensőleg értve, kimondani, továbbá ezt követően képes az egzisztenciális konklúziókat levonva minden csupán és “túlságosan” emberi kondíción felülemelkedni, annak számára szertefoszlik a “fenevad” egyébként korlátlannak tetsző hatalma. A sötétségnek és a démo-nitásnak ugyanis lételeme, conditio sine qua non-ja a láthatatlanság, a fel nem ismertség, az arról való nem tudás, aminek az emberi világban a metafizikai nem-látás (avidya), a butaság, és az alacsonyrendű látás (aparavidya)2 a legfőbb szálláscsinálója és szövetségese, vagyis az, amiből nincs hiány napjainkban, és amit a sötétség erői minden naivitást mellőzve kezdettől fogva nagyon is bekalkulálnak akcióikba. Akinek viszont “qui habet intellectum”, ’intellektusa van’ egy magasabbrendű világ letéteményeseként: “ott áll vala a [lét és a tudat centralitását szimbolizáló] Sion hegyének csúcsán, a Báránnyal”, aki/ami – az itteni szemlélet értelmében – a transzcendentális Én vagy “Önvaló” – metafizikai Én-Önmagam – szimbóluma. (Jel. 14:1-5.) Az itt szereplő szám, a 144000 (= 9) többek között két azonos középpontú, egymással 45 fokos szögben elfordí-tott négyzetet (oktogont) jelöl, ami így együtt a kozmosz teljességének és a kozmoszfeletti Középpontnak (“Bárány”) a szimbóluma.

Magával a 666 számmal kapcsolatban az idők folyamán igen sok értelmezés született (kezdve onnan, hogy Néró római császárral azonosították, egészen odáig, hogy a számítógéppel tekintik egylényegűnek). Ezek az értelmezések túlnyomórészt – finoman szólva – részlegesek.1 Átfogó értelmezés szerint a 666 tulajdonképpen a “napdémon” héber nevének, a Szórath-nak a számértéke:

A Szórath a Napnak mint Logosznak a Napon belüli ellentétét fejezi ki, miáltal azt is lehet mondani, hogy amit jelöl: az önnön ellentétébe fordult isteni. (“A sátán Isten majma.”) Ez csak más megfogalmazása annak, hogy amíg metafizikailag Krisztus teljesen Én-Önmagam vagyok, addig az antikrisztus a teljesen nem-én, a teljesen más, vagyis egy olyan fikció, amely csak akkor valósulhatna meg maradéktalanul, ha alanyi értelemben vett Önmagamat – világként – teljesen elveszíteném. Ugyanitt rejlik az értelme annak is, hogy Krisztusnak is és az antikrisztusnak is oroszlán a jele (vagyis ahol a Nap, az Urania Logos astrosophiailag “uralomban” van), mert a gematrijjah értelmében – a 666 is szoláris szám (6 + 6 + 6 = 18, 1 + 8 = 9), csak éppen az ellenkép értelmében (9 mint Nap, és ezzel szemben a 6 mint napdémon): az “antikrisztus” és mindaz, amit ez megnyilatkoztatni hivatott tehát nem egyszerűen hiány, noha nyilvánvalóan az is, hanem egy aktív hatalom: az önnön ellentétébe fordult és démonivá fajult isteni. Némileg másként ugyanerre utal a Hakathriel megnevezés is, amely utóbbi a bukott Lucifer (Lucifer falsus) neve. Lucifer kezdetben a “Korona angyala” volt, de a mennyből – a magában táplált hybris, az elkülönültségben abszolút pozícióra való törés miatt – alábukott a pokolba; a Korona = Kether, a zsidó kabbalah szephiratikus fájának első, legmagasabb szephirája. A Hakathriel, és ily módon a 666 a legmagasabbról a legmélyebbre bukást is szimbolizálja, miként némileg másként maga a Szórath is.

Ami a szellemellenes sötétséggel azonos antikrisztus konkrét, és ha egyáltalán lehet itt ezt a szót használni, “személyes” társadalmi–politikai fellépését illeti, anticipálhatóan ez valamiféle geoglobális “világkormány” – mutatis mutandis – elnöke, az “evilág” – ami a benső “Isten királyságának” külső ellenképe – “fejedelme” lesz, akinek útját az ügynökei évszázadokon át a legnagyobb illúzió rászedettjeiként készítik elő, hogy a valódi fényhozó és messiás – akit a keresztény univerzumban Jesus Christus testesít meg –, az Isten helyett és ellenében, mint egy aktívan működő sötét erő megkezdje a világba való okkult, minden létrontási folyamatokat összegző, és egy sajátos értelemben konkrét inkarnálódását, hogy amikor az ideje elérkezik, végleg átlépje a lappangás és megnyilvánultság határvonalát, és mint a személytelenség apoteózisát képviselő “személy” az élére álljon az utolsó pillanatig álcázott, de egyre inkább kiteljesedő démonokráciának, aminek a megnyilvánuló világ vonatkozásában e sorok írásakor talán már csak az Iszlám az utolsó komolyabb ellensége. Az antikrisztus ágensei mint az új- és legújabb kor alkalomadtán többé-kevésbé nyíltan színre lépő, máskor titkos és féltitkos politikai háttérerői az antitradicionális eszközök teljes garnitúráját bevetve először maguk alá gyűrik a Föld összes nemzetét és királyait, majd egy globális ellenhagyományt, ellenvallást (materializmus, ateizmus, illetve a neospiritualizmus különböző formái) és ellenkultúrát kiépítve, a világ és az ember lehető legalacsonyabb szintre való leszállításával – aminek az általános és tömeges emberi tompultság és butaság mint fő cinkos mellett a “haladó” rögeszmék “dögvész” jellegű arzenálja segédkezik – az elhitetett emberiséget olyan létrendi rabságba hajtja, ami valóban a lehetőségek eddigi legfélelmetesebbike lesz. Uralma totális lesz és – legalábbis az ép és normalitás-hordozó ember számára – rettenetes. Egyszersmind – nem emberi, hanem a ciklikus nagyságrendű időbeliség viszonylatában – nagyon rövid ideig tartó is, mert tradicionális törvény az, hogy valaminek a manifesztált létben való megnyilvánulási ideje fordítottan arányos létének úgyszólván “negatív” voltával, vagyis valami minél közelebb van a metafizikai semmihez (és a katexochen érték-nélküliséghez), annál közelebb van egyúttal a totális megsemmisüléshez és megsemmisültséghez is, beleértve természetesen azokat is, akik által hatalomra jut, mert mint mondják, a sátán szolgáinak jutalma: a sátán maga.

Az antikrisztus, vagy egyetemesebben fogalmazva a kontratradíció uralma a világciklusba foglalt lehetőségek ómegája, és megvalósulása a ciklusnak a kimerülés értelmében vett végét jelenti, amikor is majd “az első ég és az első föld elmúlt; és a tenger többé nem vala”. Ekkor transzcendens síkról generálódva manifesztálódik – “Istentől szálla alá a mennyből” – az új világciklus aranykora, amikor is újra “ímé az Isten sátora az emberekkel van”, és az új teremtés tiszta szellemi erői átsugározzák a megnyilvánuló világot.

 

 „Akinek értelme van, számlálja meg”.

 

Jegyzet

1 A részleges jelentőségű  értelmezési lehetőségek körében mindenesetre érdekes, hogy maguknak az internet site-oknak a leggyakrabban használt előtagja, a www ('world wide web') a héber ábécé wav betűjét tartalmazza háromszor, márpedig a wav számértéke a tradicionális gematrijjah  szerint: 6. Ilyenformán a virtuális világ legtöbb weboldalának megtekintése előtt óhatatlanul használni kell egy "hívójelet", ami nem más, mint a 666. (A héber ábécé számértékei kapcsán lásd pl. Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkozásban, Budapest, 1987, Gondolat Kiadó. 228. o.)

 

Tovább ebben a témában >>>


VISSZA