Baranyi Tibor Imre

A SZEMFÉNYVESZTŐ MESSIÁS AZ ISZLÁM HAGYOMÁNYBAN

Mohamed, Isten Prófétája - صلى اله عليه وسلمszóbeli tanításai El-Mesíkh Ad-Daddzsálról, az Antikrisztussal analóg princípiumról

 

A hadíszoka Mohamednek, az iszlám – az ’Isteni Akaratnak való meghódolás’ – Prófétájának (صلى اله عليه وسل) szóbeli tanításai és tettei alapján összeállított doktrinális jellegű elbeszélések. Jelentőségükben a közvetlen isteni kinyilatkoztatást képező Szent Korán után következnek, és a legfontosabb részét képezik a Szunnának, a muszlim prófétai hagyománynak. A hadíszoknak hat nagy gyűjteménye létezik (a szunnitáknál), ezeken belül a legtekintélyesebbek az úgynevezett sahih hadíszok. A sahih arab szó, és maga annyit tesz, mint ’hitelesített’, a szellemi tekintély általi megerősítettség értelmében. (Lényeges ugyanis, hogy a nem sahih hadísz sem “hamis” vagy “érvénytelen”.) A ’hitelesített’ hadíszok egybegyűjtése Iszmail al-Bukhári, illetve tanítványa Huszain Muszlim nevéhez fűződik. Bukhári imám (Abú Abdulláh Muhammad ibn Ismáíl al-Bukhári) kilenc kötetes művét – a Sahih al-Bukhárit – tekintik a szunnita muszlimok a Szent Korán utáni legfontosabb műnek. A rendkívüli képességekkel megáldott imám tizenhat évet töltött teljes életszentségben, több, mint 300 ezer hadíth összegyűjtésével és elemzésével, amelyek közül kétezerhatszázkettőt emelt ki és erősített meg mint szellemi tekintély sahihként vagyis ’hitelesítettként’. Tanítványa Muszlim imám (Abu’l-Husain Muslim bin al-Hajjaj al-Nisapuri) folytatva munkáját bejárta szinte egész Arábiát, hogy hadíszokat gyűjtsön. Az ő nevével jelzett gyűjteményben körülbelül négyezer hadísz szerepel.b A szó eredeti értelmében vett tradicionális művekről van tehát szó, amelyek nem profán emberek irodalmi termékei, hanem áttételesen Isten szavai. Nem közvetlen kinyilatkoztatás révén jelentek meg a világban, mint maga a Szent Korán, hanem a különösen magas szellemi realizáltság fokán álló Próféta tanításainak szóbeli áthagyományozása vagy átadása formájában. Ezt azután spirituálisan szintén magas fokon realizált mesterek gyűjtötték össze és jegyezték le. A hadíszok nyelvezete természetesen szimbolikus, ezért megfelelő értelmezésük a tradicionális szimbológia mint segédtudomány egzakt alkalmazása révén történhet meg.

Valóban ezoterikus értelemben azt lehet mondani, hogy a szentírásokat és a szenthagyomány egyéb részeit tulajdonképpen első és végső értelemben felfogott és messze személyen túli Önmagam “hagyom hátra” a létben lefokozott, bukott vagy éppenséggel “elvarázsolt” állapotban lévő, a személyi önátélés keretei közé süllyedt önmagam számára. Amolyan Ariadné fonalaként vagy vezérfonalként. Többek között ezt követve – egy szellemi ébredést vagy “újjászületést” követően – visszavezethetem ezen utóbbi módon megjelenő önmagamat valódi, transzcendentális és metafizikai Önmagamhoz. E folyamat minden tradicionális megvalósítás és vallási (’visszakötési’, visszavezetési’) út lényege. Ennek során az ember metafizikailag mintegy “magához tér”. A religio és még magasabb szinten a traditio az embert “magához téríti”: visszavezeti metafizikai Önmagához.

Az alábbiak megfelelő értelmezésének elengedhetetlen bázisa és fundamentuma az egyetemes szellemi tájékozódási képesség, és ennek során a világ nagy vallási és nem-vallási hagyományainak a helyes értékelése. Nem lehet szó e hagyományok egymás ellen való kijátszásáról, ezek alá- és fölérendeltségi kérdéseinek dilettáns vagy rosszhiszemű feszegetéseiről. Mint ahogy arról sem, hogy ezek “mind ugyanazt tanítják”. Az iszlám az egyetemes szellemi Fény utolsóként megnyilatkozott formája. A tradíciók teljes és önálló formák, ám tanításaik a megfelelően egyetemes szemléletben egymást kiegészíthetik, támogathatják és fokról-fokra egyre jobban megvilágíthatják.

A következőek főként a sahih hadíszok olyan sajátos válogatását képezik, amelyek többé-kevésbé közvetlenül Ad-Dajjálal (ejtsd: ad-daddzsál), a ’Szemfényvesztővel’ (vagy ’Szélhámossal’, ’Sarlatánnal’, a végidők ’Bitorlójával’) kapcsolatosak. El-Mesíkh Ad-Dajjál a hamis vagy ’szemfényvesztő messiás’ (nem-megváltó, álmegváltó és ellenmegváltó), a Sátán (az ’ellenség’) vagy a “sötétség fia”, az iszlám hagyományban a kereszténység Antikrisztusával analóg princípium.d Ez egyrészt megnyilvánul személytelen erőkben, másrészt társadalmi és “kulturális” tendenciákban és egy “rendszerben”, harmadrészt pedig személyek láncolatában, amelyeket ha eljön az ideje mintegy betetőz egy adott individuum. Különösen jelentős tehát tekintettel a korra, amelyben élünk. Elmélyült tanulmányozása, metafizikai szintű megértése fontos része mind az iszlám, mind a keresztény, mind az egyetemes és integrális hagyomány végidőkkel kapcsolatos tanításai megértésének. Az igazi ellenség azonosítása révén nélkülözhetetlen segítője továbbá az eszmei igazság jegyében folytatott – és előző cikkünkben is tárgyalte – harcnak, a sötétség ellen vívott létrendi küzdelemnek és ’szent háborúnak’, a jihadnak: mind az úgynevezett “külső” (al-jihadul ashgar), mind az úgynevezett “benső” (al-jihadul akhbar) világok vonatkozásában folytatott, döntően szellemi erőfeszítéseknek.

A hadíszok fentebb említett, megfelelő szimbolikus értelmezése kiváltképpen fontos, főként ami a hamis messiás külsejére vonatkozó részeket illeti (ami mindig valamilyen principiális tulajdonság külső szimbóluma), vagy a földrajzi és helységnevek és a felbukkanó népnevek, valamint az idővel kapcsolatos megjelölések vonatkozásában. Néhány fontosabb pont értelmezéséhez jegyzetek formájában rövid orientatív, és jó esetben további elmélyedést segítő kommentárt fűztem.

 

* * *

 

Sahih Muslim hadíth 6931. Elbeszélte Hudhayhaf ibn Usayd Ghifari.

Isten Prófétája (saw) (midőn beszélgettünk) hirtelen közöttünk termett. Azt kérdezte: Miről beszélgettek? A (társaság) azt válaszolta: Az utolsó óráról. Erre ekképpen szólott: az utolsó óra a tíz jel feltűnéséig nem jön el, és (ennek kapcsán) ezeket sorolta fel: a homályt, a Szemfényvesztőt (ad-Dajjált), a fenevadat, a Nap nyugat felőli kelését,1 Mária fia Jézus (béke legyen vele!) eljövetelét, Yajujot és Majujot (’Gógot és Mágógot’) 9, földindulást három helyen, először nyugaton, azután keleten, végül Arábiában, amelynek végén láng csap fel Yemen felől és az emberek a gyülekező helyekre futnak.

 

,Sahih Muslim hadíth 7039. Elbeszélte Abu Hurayrah.

Isten Prófétája (saw) mondta: Siess helyes tetteket végrehajtani mielőtt hat dolog eljön: a Nap nyugat felől kel, a homály, a Szemfényvesztő (ad-Dajjál), a fenevad, egyikőtök (halála) vagy általános felfordulás.

 

Sahih Muslim hadíth 7034. Elbeszélte Anas ibn Malik.

Isten Prófétája (saw) mondta: A Szemfényvesztőt hetvenezer, perzsa leplet viselő eszfaháni zsidó2 fogja követni.

 

Sahih Muslim hadíth 6979. Elbeszélte Abu Hurayrah.

Isten Prófétája (saw) mondta: Hallottatok már a városról, amelynek egyik oldala lejtős, a másik pedig tengermenti (Konstantinápoly). Azt mondták: Igen, Isten Prófétája (saw). Ezután így szólott: Az utolsó óra addig nem jön el, amíg hetvenezren Banu Isra’ilből meg nem támadják. Amikor partra szállnak, se kézifegyverrel, se nyílzáporral nem kezdik el támadni, csak azt mondják: “Nincs más isten csak Isten, és Isten a Leghatalmasabb”, mire annak egyik fala ledől. Thawr (az egyik elbeszélő így szólt): azt hiszem azt mondta: A tengerparti fal. Azután másodjára is azt mondják: “Nincs más isten csak Isten, és Isten a Leghatalmasabb”, mire a kapuk megnyílnak előttük és ők behatolnak. Összegyűjtik a hadizsákmányt és elkezdik szétosztani egymás között, amikor lárma hallatszik, és valaki azt mondja: Bizony, bizony jő a Szemfényvesztő (ad-Dajjál). Emiatt mindent otthagynak és (ellene) fordulnak.”3

 

Sahih Muslim hadíth 6924. Elbeszélte Abu Hurayrah.

Isten Prófétája (saw) mondta: Az utolsó óra addig nem jön el, míg Róma felől érkezők partra nem szállnak al-A’maqnál vagy Dabiqban. Ekkor Medina felől a Föld népeinek legjobb harcosaiból álló sereg száll velük szembe. Midőn soraikat rendezik, így szólnak a Róma felől jöttek: Ne álljatok közénk és azon (muszlimok) közé, akik foglyokat ejtettek közülünk. Hadd harcoljunk velük. A muszlimok azt mondják (a foglyokat ejtőknek): Istenra, nem, soha nem fogunk elfordulni tőletek és igazhitű testvéreinktől, úgyhogy harcolhattok. Ekkor harcolni fognak, és a sereg egyharmada, akiknek Isten soha nem bocsát meg, megfutamodik. A sereg másik harmadát, akik dicsőséges mártírokká lesznek Isten szemében, megölik. A harmadik harmad, amely soha nem kerül ítélet alá, győzni fog, és ez fogja meghódítani Konstantinápolyt. Amint a hadizsákmány elosztásával foglalatoskodnak, és kardjaikat az olajfákra akasztják, a Sátán ekképpen kiált: A Szemfényvesztő (Dajjál) foglalja el helyeiteket családjaitokban. Ekkor kivonulnak, de hiába (keresik). Amikor elérik Szíriát, megjelenik nekik újra miközben készülődnek a harcra és csatarendbe állnak. Amikor azonban eljön az ima ideje, Mária fia Jézus (béke legyen vele) leszáll az égből és ő vezeti imájukat. Amikor ezt Isten ellensége meglátja, miként a só olvad fel a vízben úgy tűnik el, és ha (Jézus) nem menne utána, nyoma is veszne örökre. Isten saját kezűleg fog végezni véle, és megmutatja nékik (Jézus) lándzsáján a vérét.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 4.554. Elbeszélte Abu Huraira.

Isten Prófétája (saw) mondta: “Nem mondtam-e néktek olyan dolgokat a Szemfényvesztőről (Dajjál), amelyet egyetlen próféta sem mondott ennek a nemzetségnek? A Szemfényvesztő félszemű lesz, és amit magával hoz, olybá tűnik majd mint a pokol és a menny, ám amit mennynek fog nevezni, az valójában pokol lesz;4 ezért óva intelek benneteket tőle, miként Noé is óva intette népét tőle.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 9.244. Elbeszélte Hudhaifa.

Isten Prófétája mondta a Szemfényvesztőről (ad-Dajjál), hogy vizet és tüzet hoz magával: ami tűznek látszik majd, az hideg víz lesz, ami pedig víznek látszik, tűz lesz.

 

Sahih Muslim hadíth 7037. Elbeszélte AbuQatadah.

Akkoriban Imran b. Husaynhez jártunk, rendre elhaladva Hisham b. Amir (háza) előtt. Egy napon reánk szólt: Állandóan elmentek mellettem, más személyekhez tartva, pedig rajtam kívül senki nincs már életben Isten Prófétájának (saw) tanítványai közül, és úgy tűnik senki nem ismer több hadíszt nálamnál. Én hallottam, amint Isten Prófétája (saw) így szólott: Ádám teremtésének kezdetétől egészen az utolsó óráig nincs még egy olyan (veszedelmes) teremtmény, mint a Szemfényvesztő (Dajjál).

 

Sahih Muslim hadíth 7023. Elbeszélte Abdullah ibn Amr.

Jött hozzá valaki és azt kérdezte: Melyik hadísz az, amelyben arról beszélsz, hogy egy meghatározott időben eljön az utolsó óra? Erre azt felelte: Dícsértessék Isten, nincs más isten csak Isten (és nincsenek az Övéihez fogható hatású szavak). Elhatároztam, hogy jelenleg nem beszélek senkinek semmiről. Emiatt most csak annyit mondok, hogy egyszer fontos esemény tanúja leszel: a (szent) Ház (Kába) égni fog, és ez elkerülhetetlenül bekövetkezik. És akkor elmondta még, amit Isten Küldötte (saw) mondott: A Szemfényvesztő megjelenik Ummáh-mban5 és (a világban) marad negyven …-ig – nem tudom megmondani mire utalt, negyven napra, negyven hónapra vagy negyven évre. Ekkor Isten elküldi Mária fiát Jézust, aki hasonlatos lesz Urwah ibn Mas’udhoz. Ő (Jézus) üldözőbe veszi (a Szemfényvesztőt) és megöli. Ezután az emberek még hét évig élnek, mialatt semmilyen gyűlölködés nem lesz közöttük. Ezt követően Isten hideg szelet küld Szíria irányából. Ezt a Földön senki sem éli túl: akiben csak egy szemernyi jó vagy hit is lesz, mind elpusztul. Még ha valaki közületek valamely hegy legbensőbb gyomrába rejtőzne is, ez a szél ott is elérné és elpusztítaná. Hallottam amint Isten Prófétája (saw) ezt mondta: Csak a gonoszok fogják túlélni, akik olyan gondtalanok lesznek, mint a madarak, miközben fenevadak lesznek. Sohasem fogják értékelni a jót, és soha nem utasítják el a rosszat. Ezután eljő közéjük a Sátán, emberalakban, és ekképpen szól: Nem üdvözöltök? Mire azt felelik neki: Mit parancsolsz, hogy megtegyük? Ekkor megparancsolja nekik, hogy bálványokat imádjanak, ám – mindezek dacára – anyagi jólétben és kényelmes életben lesz részük. Ekkor felharsan a trombita, és akik hallják, egyrészről engedelmeskednek, másrészről fellázadnak. Az első, aki meghallja ama trombitát, az lesz, aki a tevék itatására szolgáló víztárolók ügyeivel foglalatoskodik. Azt boldogság tölti el, és (vele) mások is boldogok lesznek. Ekkor Isten esőt küld, vagy úgy intézi, hogy eső küldessék, ami olyan lesz, mint a harmat és ettől emberek fognak nőni. Ezután elhangzik a második trombitaszó, mire ők felállanak és körültekintenek. És ez mondatik: Óh ember, térj Uradhoz! Lehetőségük lesz kitartani és meg fognak kérdeztetni. És ez mondatik: Hozz ki közülük egy csoportot a pokol tüzére. És azt kérdezik: Mennyit? Íme pedig a válasz: Ezerből kilencszázkilencvenkilenc a pokol tüzére. Ez lesz ama nap, amelyen a gyermekek a rettegéstől megvénülnek, és ez lesz ama nap, amelyen ezt mondják: “Azon a napon, amikor a lábszárak lemezteleníttetnek”.

 

Sahih Muslim hadíth 5352. Elbeszélte Mughirah ibn Shu’bah

Senki sem kérdezett többet Isten Prófétájától nálamnál a Szemfényvesztőről (Dajjál), de ő (egyszer fényes kedvében) csak ennyit mondott: Fiam, miért nyugtalankodsz miatta? Téged nem fog bántani. Ekkor azt mondtam: az emberek azt tartják, hogy vízfolyamokat és kenyérhegyeket fog magával hozni; mire ő azt mondta: Istenhez képest, neki magának még eme velejövő dolgoknál is jelentéktelenebbnek kell lennie.

 

Sahih Muslim hadíth 3187. Elbeszélte Abu Hurayrah.

Isten Küldötte (saw) mondta: A Szemfényvesztő (Dajjál) a keleti oldalról fog jönni azzal a szándékkal, hogy megtámadja Medinát,6 addig pedig Uhud mögé fog leszállni. Innen az angyalok Szíria felé fordítják tekintetét, ahol megsemmisíttetik.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 9.239. Elbeszélte Anas bin Malik.

A Próféta mondta: “Eljön a Szemfényvesztő és Medina közelében fog letáborozni, és akkor Medina háromszor megrázkódik, amire minden kafir (’hitetlen’) és képmutató kimegy Medinából őelébe.”

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 9.242. Elbeszélte Abdullah bin Umar.

Isten Prófétája mondta: “Amíg aludtam, (álmomban) láttam magamat, amint tawaf-ot7 végeztem a Kába körül. Ekkor megpillantottam egy sima hajú, rózsaszínes-fehér embert, akinek víz csöpögött a fejéről. Azt kérdeztem: »Ki ez?« Azt a választ kaptam: »Mária fia«. Ezután egy másik rettentő nagytestű, vörhenyes ábrázatú embert pillantottam meg, aki göndör hajú volt és félszemű. Szeme olyan, mint egy kidülledő szőlőszem. Azt hallottam: »Ez a Szemfényvesztő (Dajjál)«.” A Próféta hozzátette: “Az ember, akire leginkább emlékeztetett, a Khuza’a törzséből való Ibn Qatan” [egy hírhedt hitetlen – a ford.].

Sahih Al-Bukhári hadíth 9.230. Elbeszélte Anas bin Malik.

Isten Prófétája így imádkozott: “Óh Isten, Tenálad keresek menedéket a zsugoriság, a lustaság, az öregkori leépülés, a sírbeli büntetés, a Szemfényvesztő borzalmai elől; és az élet és a halál szenvedései elől.”

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 9.505. Elbeszélte Anas.

A Próféta mondta: “Isten nem küld más prófétát, csak olyat, amely figyelmezteti népét a félszemű hazudozóra (Ad-Dajjál). Ez félszemű, míg ellenben Fenntartód (Isten) nem félszemű. És ennek a »kafir« (’hitetlen’) szó van a homlokára írva.”

 

Al-Tirmidhi hadíth 93. Elbeszélte AbuHurayrah.

A Próféta (saw) mondta: “Ne vesztegesd az időt és gyakorold a jót, mielőtt a hét csapás egyike utol nem ér”. Ezután figyelmeztetés gyanánt újraszámláltatik. “Az életéhség, amely megrendíti bölcsességedet, vagy a jómód, amely tévútra vezet, vagy a renyheség, amely kikezdi egészségedet, vagy az öregség, amely megfoszt érzékeidtől, vagy a hirtelen halál, vagy a Szemfényvesztő megjelenése. Ezek ama várható szerencsétlenségek; és az Ítélet Napja, amely nap nagyon kemény és nagyon keserű.”

 

Al-Tirmidhi hadíth 5487. Elbeszélte AbuBakr as-Siddiq

Amr ibn Hurayth idézte AbuBakr as-Siddiq-et midőn elbeszélte, hogy Isten Küldötte (saw) azt mondta nekik, hogy a Szemfényvesztő (Dajjál) egy Khurasan nevű keleti területről jő majd, és olyan emberek követik, akiknek arca mint a bőrrel fedett páncél.

 

Abu-Dawoodi Sunan hadíth 4305. Elbeszélte Imran ibn Husayn

A Próféta (saw) mondta: Aki csak hall a Szemfényvesztő (Dajjal) felől, igyekezzék minél távolabb tőle, mert Istenre esküszöm, hogy azok akik vele jönnek meg lesznek győződve róla, hogy hívő, és a belőle támadó megtévesztő eszmék miatt fogják követni őt.

 

Abu-Dawoodi Sunan hadíth 4306. Elbeszélte Ubadah ibn as-Samit

A Próféta (saw) mondta: Sok dolgot mondok néktek a Szemfényvesztőről, amelyekről bizonyos vagyok, hogy nem értitek megfelelőképpen. A Szemfényvesztő alacsony, görbe lábú, gyapjas hajú, félszemű, se nem kiugró, se nem mélyen ülő fénytelen szemű. Ha bizonytalan vagy vele kapcsolatban, tudd, hogy Fenntartód bizony nem egyszemű.

 

Abu-Dawoodi Sunan hadíth 4311. Elbeszélte Fatimah, Qays nővére

Isten Prófétája (saw) egyszer elmulasztotta a közös éjjeli imát. Kijött és így szólt: Tamim ad-Dari beszámolója miatt késtem. Szólt nekem egy emberről, aki a tengeri szigeteken vala. Itt rátalált egy asszonyra, akinek földig ért a haja. Megkérdezte(m) tőle: Ki vagy? Az asszony azt felelte: Jassasah vagyok. Menj be abba a várba. Erre bementem, és ott egy embert találtam, akinek földig ért a haja, vaskarikákra volt fűzve, és menny és föld között ugrált. Kérdem tőle: Ki vagy? Mire azt válaszolta: És vagyok Ad-Dajjál. Közelednek a Próféta iskolázatlan emberei? Azt feleltem: Igen. Mire ő: Engedelmeskednek neki vagy nem? Igen – feleltem –, engedelmeskednek. Ez a szerencséjük – mondta.

 

Sahih Muslim hadíth 296. Elbeszélte AbuHurayrah.

Isten Küldötte (saw) megjegyezte: amikor három dolog feltűnik, a hit már nem lesz elegendő annak, aki korábban nem hitt, és jó már nem származik a hitéből. Ezek: amikor a Nap abból az irányból kel fel, ahol egyébként lenyugszik, a Szemfényvesztő (Dajjál) és a föld fenevadja.

 

Al-Muwatta hadíth 49.2.

Abdullah ibn Umar beszélte el Nafinak, Nafi Maliknak, Malik Yahiának, Yahia pedig nekem, hogy Isten Küldötte (saw) azt mondta: “Azt álmodtam az éjjel, hogy a Kábánál voltam, és ott láttam egy árnyalakot, amelyik oly szép volt, amilyen szép ember egyáltalán csak lehet. Haja füle és válla közéig ért mint a leggyönyörűbb haj, amit valaha is láttatok. Haja fésült volt és víz csöpögött róla. Két emberre vagy két ember vállára támaszkodva tawafot végzett a Kába körül. »Ki ez?« – kérdeztem. Azt a feleletet kaptam: »el-Mesíha ibn Maryam [’Mária fia, a Messiás’, Jézus – a ford.]«. Azután egy dróthajú emberrel találkoztunk, aki jobb szemére vak volt, és akinek szeme úszó szőlőszemhez volt hasonlatos. »Ki ez?« – kérdeztem. Azt a feleletet kaptam: »Ez El-Mesíkh Ad-Dajjál (a ’Szemfényvesztő Messiás’)«.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 2.626. Elbeszélte Mujahid.

Ibn Abbas társaságában tartózkodtam és az emberek Ad-Dajjálról (a Szemfényvesztőről) beszélgettek, és ez hangzott el: “a Szemfényvesztő úgy jő el, hogy a Kafir (’hitetlen’) szó lesz a homlokára írva”. Erre Ibn Abbas azt mondta: “Ezt én nem hallottam a Prófétától, azt viszont igen, hogy »mintha azt láttam volna, hogy Mózes éppen most lépett be a völgybe Talbyát8 recitálva«”.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 9.504. Elbeszélte Abdullah

A Szemfényvesztő (Ad-Dajjál) jött szóba a Próféta jelenlétében. A Próféta erre azt mondta: “Isten nem téveszt meg maga felől senkit; és nem félszemű” – ekkor ujjával a szemére mutatott és hozzátette –, “El-Mesíkh Ad-Dajjál viszont jobb szemére vak, és szeme olyan mint egy kidülledt szőlőszem”.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 4.553. Elbeszélte Ibn Umar.

Egy alkalommal Isten Prófétája az emberek között állt és Őhozzá méltó módon dicsőítette és magasztalta Istent, majd a Szemfényvesztőről kezdett szólani, ezt mondva: “Óva intelek benneteket a Szemfényvesztőtől, és nem próféta az, aki nem figyelmezteti népét reá. Bizonyosan Noé is óva intette népét tőle, én azonban mondok nektek még valamit, amit egyetlen próféta sem mondott népének én előttem. Meg kell értenetek, hogy félszemű, Isten viszont nem félszemű.”

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 5.685. Elbeszélte Ibn Umar.

Hajjat-ul-Wadáról beszélgettünk, mikoron a Próféta közibünk jött. Nem tudtuk, hogy a Hajjat-ul-Wada9 miben áll. A Próféta magasztalta Istenot, és El-Mesíkh Ad-Dajjálról kezdett beszélni, és részletesen leírta, mondván: “Isten nem küld más prófétát, csak olyat, amely óva inti népét El-Mesíkh Ad-Dajjáltól. Noé és az őt követő próféták is óva intették tőle népüket. Fel fog tűnni közöttetek is (óh Muhammad követői), éspedig úgy, hogy bizonyos tulajdonságait el fogja rejteni előletek, miközben Uratok királysága nyilvánvaló számotokra és nincs elrejtve előletek. Ezt háromszor ismételte el a Próféta. Valóban, Uratok nem félszemű, míg ellenben ő (a Szemfényvesztő) jobb szemére vak, és a szeme olyan, mint egy (fürtjéből) kidudorodó szőlőszem. Kétségtelen! Isten teremtette véreteket és tulajdonságaitokat egymásnak szentelte miként a ti napjaitok szentségét, itt a városotokban, ezen hónapjaitokban.” A Próféta hozzátette: “Kétségtelen! Vagy nem továbbítottam-e Isten Üzenetét tinéktek?” “De igen.” – válaszolták. Ekkor a Próféta háromszor elmondta: “Óh Isten, légy a tanúm”. Majd hozzátette: “Jaj néktek! (és talán ezt is mondta) “Isten kegyelmezzen néktek! Ne váljatok hitetlenekké én utánam (mármint a halála után) egymás torkának ugorva.”

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 1.795. Elbeszélte Aisha (A Próféta felesége).

Isten Prófétája Istent rendszerint így invokálta: “Allahumma inni a'udhu bika min adhabil-qabri, wa a'udhu bika min fitnatil-masihid-Dajjál, wa a'udhu bika min fitnatil-mahya wa fitnatil-mamati. Allahumma inni a'udhu bika minal-ma thami wal-maghrami. (’Ó, Isten, Tenálad keresek menedéket a sírbeli ítélet elől, a Szemfényvesztő Messiás borzalmai elől, és az élet és a halál szörnyűségei elől. Ó, Isten, Tenálad keresek menedéket a bűnök és a vétkezés elől’).” Valaki azt kérdezte tőle: “Miért keresel oly gyakran menedéket Istennél a bűnk elől?” A Próféta azt válaszolta: “A bűnös ember mindig hazudik, amikor beszél, és mindig megszegi ígéretét”. Aisha megerősítette: Hallottam többször, amint Isten Prófétája imájában menedéket keresett Istennél a Szemfényvesztő (Ad-Dajjál) borzalmai elől.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 4.649. Elbeszélte Abdullah

Az emberek előtt beszélve a Próféta így említette a Mesíkh Ad-Dajjált (a ’Szemfényvesztő Messiást’): Isten nem félszemű, míg ellenben a Mesíkh Ad-Dajjál jobbszemére vak, és szeme olyan, mint a kitüremkedő szőlőszem. Miközben az elmúlt éjjel Kába közelében aludtam, álmomban láttam egy barnás színű embert, hosszú, vállig érő hajjal, a legszebbet, amit ember csak láthat. Haja sima volt és víz csöpögött a fejéről, kezét pedig két másik ember vállára tette miközben körbejárt a Kába körül. Azt kérdeztem: “Ki ez?” Azt a választ kaptam: “Ez Mária fia, Jézus”. Mögötte pedig láttam egy embert erősen göndör hajjal, aki jobb szemére vak volt és kinézetre Ibn Qatanra (a hírhedt hitetlenre) emlékeztetett. Miközben tawafot végzett a Kába körül kezeit valakinek a vállára tette. Azt kérdeztem: “Ki ez?” Azt a választ kaptam: “El-Mesíkh Ad-Dajjál”.

 

Sahih Muslim hadíth 7015. Elbeszélte An-Nawwas ibn Sam’an.

Isten Prófétája (saw) egy reggel a Szemfényvesztőről (Ad-Dajjálról) beszélt. Egyszer jelentéktelennek írta le, máskor meg (mint felforgatót) igen jelentősnek, mi pedig (úgy éreztük) mintha máris itt lenne a datolyapálma ligetben. Amikor este visszamentünk hozzá (a Szent Prófétához) arcunkról (a félelem jeleit) olvasta le, mire így szólt: Mi van veletek? Azt válaszoltuk: Isten Prófétája (saw) reggel említetted a Szemfényvesztőt, egyszer jelentéktelennek írva le, máskor meg nagyon jelentősnek, mígnem azt kezdtük hinni, hogy itt van valahol a közelben a datolyapálma ligetben. Erre azt mondta: veletek kapcsolatban a Szemfényvesztőn kívül megannyi más dologtól félek. Ha akkor jön el, amikor köztetek vagyok, én küzdök meg vele a ti érdeketekben, ha akkor jön el, amikor már nem vagyok veletek, mindenki a maga érdekében fog megküzdenie vele, és Isten minden muszlimról gondoskodni fog az én érdekemben (és megoltalmazza a gonosztól). Ő (a Szemfényvesztő) fiatalember lesz, gyűrűs, nyírott hajjal, és fél szemére vak. Abdul Uzza ibn Qatanhoz hasonlítanám. Aki közületek megéli, hogy lássa, a jelenlétében (szorgalmasan) ismételje az al-Kahf (XVII.) szúra kezdősorait. A Szíria és Irak közötti úton fog feltűnni, és szélesre tárja a gonoszság kapuját. Óh Isten szolgája! Ragaszkodj (az Igazság útjához)! Ekkor azt kérdeztük: Isten Prófétája (béke legyen vele), mennyi ideig lesz a Szemfényvesztő a Földön? Azt felelte: negyven napig, egy nap mint egy év, egy nap mint egy hónap, egy nap mint egy hét, a többi nap pedig mint mostani napjaitok. Azt kérdeztük: Isten Prófétája (saw), elegendő lesz-e egy napi ima arra napra, amely egy esztendő lesz? Azt felelte: Nem, de fel kell becsülnötök az időt (és annak megfelelően tartani az imát). Azt kérdeztük: Isten Prófétája (saw), (a Szemfényvesztő) milyen gyorsan fog haladni a Földön? Azt válaszolta: Mint a szél fútta felhő. Eljön az emberekhez és elhívja őket (a hamis vallásra); azok leteszik hitüket mellette és engedelmeskednek neki. Ekkor parancsolni fog az égnek: lesz eső és dúsan növekszik a termés. Este pedig amikor legeltetett állataik megtérnek hozzájuk, púpjaik hatalmasak lesznek, tőgyeik telve lesznek tejjel és horpaszaik kidomborodnak. Ekkor más népekhez megy és azokat is elhívja. Ám azok elutasítják, ezért odahagyja őket; és aszály fogja súlytani őket, és a jólétből semmi nem jut nekik. Ekkor keresztülgázol a sivatagon és azt mondja a sivatagnak: Add ki a kincseidet! És az kiadja kincseit, és mint méhraj gyűlnek elébe. Ekkor előszólít egy fiatalsága teljében lévő ifjút, és lesújt reá kardjával és kétfelé vágja (és a két fél olyan messzire esik egymástól, mint amennyire íjász szokott lenni a céljától). Ezután újra szólítja (amaz ifjút), az pedig előjön mosollyal az arcán (boldogan). Ez lesz az az óra, amikor Isten elküldi Mária fiát, Krisztust. A Damaszkusz keleti oldalán lévő fehér minaretbe száll alá két ruhadarabot viselve, amelyek fényes sáfrányszínűre lesznek festve, két kezét pedig két angyal szárnyán tartja. Amikor lehajtja fejét, verejtékcseppek fognak hullani fejéről, amikor felemeli, a verejtékcseppek mint gyöngyszemek szóródnak szét. Minden hitetlen, aki csak megérzi testének illatát, elpusztul, és Jézus lehelete oly messzire fog szállni, ameddig csak szem ellát. Ezután (a Szemfényvesztő) felkutatására indul, és Lydda [ma Lúd Izraelben – a ford.] kapujánál elfogja őt, és megöli. Ezután az emberek egy csoportja, akiket Isten megoltalmazott, Mária fia, Jézus elé járul, ő pedig megtörli arcukat, és kihirdeti nékik, hogy felvétettek a Paradicsomba. Ezen közben Isten a következő szavakat mondja Jézusnak: Megalkottam szolgáim közül ezen embereket, akik ellen senki sem lesz képes hadakozni. Vidd őket biztonságban Turba; majd azután elküldöm Yajujot és Majujot10 (’Gógot és Mágógot’), és minden lejtőn ezek fognak leözönleni. Közülük az első elér Tiberász (Genezáreth) tavához és kiissza azt. És amikor az utolsó is odaér, azt fogja mondani: Valamikor víz volt itt, nemde?! Jézus és kísérete ekkor ostromolni kezdi (Turt, ahol is erősen szorongattatnak), úgyhogy egy ökörfej száz dinárnál is drágább lesz számukra. Isten Prófétája (saw), Jézus és kísérete Istent hívja, aki rovarokat küld segítségül (amelyek ellenségeiknek esnek), és reggelre az utolsó szálig elemésztik őket. Isten Prófétája (saw), Jézus és kísérete leszállanak a Földre, ám egy arasz nem sok, annyi helyet nem találnak a Földön, amin ne rothadás és bűz terjengene. Isten Prófétája (saw), Jézus és kísérete könyörögnek Istenhoz, aki madarakat küld, melyeknek nyaka olyan, mint a kétpúpú tevéké, és elviszi onnan őket oda, ahová Isten parancsolja nékik. Azután Isten esőt küld, amely egyetlen vályogházat, egyetlen teveszőrsátrat sem kerül el, és lemossa a Földet, mígnem úgy ragyog majd, mint a tükör. Azután megmondatik a Földnek, hogy hozza meg gyümölcseit és bocsássa ki újra áldásait, mire hatalmas gránátalmafa nő, amelyből mindannyian ehetnek és koronája alatt menedékre lelnek, és a tejelő tehén annyi tejet ád, hogy egész nemzetség ihat belőle. A tejelő teve pedig oly sok tejet ád, hogy egy egész törzs ihat belőle, a tejelő juh pedig annyit, hogy egy egész családnak elegendő. Akkor Isten lágy szellőt küld, amely enyhülést nyújt még az emberek hóna alatt is. És (Isten) elveszi minden muszlim életét, és csak a gonoszok maradnak életben, akik szamarak módjára a bálványok imádásában bíznak; majd elérkezik az utolsó órájuk.

 

Sahih Al-Bukhári hadíth 3.106. Elbeszélte Abu Said Al Khudri.

Isten Prófétája hosszasan beszélt nekünk a Szemfényvesztőről, és más egyebek mellett ezt mondta: “Eljő a Szemfényvesztő, ám képtelen lesz belépni Medina kapuin. Valahol a terméketlen, sós pusztaságban fog (Medinán kívül) letáborozni; ama napon a legkiválóbb vagy az egyik legkiválóbb ember elébe megy és azt mondja neki: “Bizony mondom, te vagy az a Szemfényvesztő, akiről Isten Prófétája szólott nékünk”. Erre a Szemfényvesztő azt mondja az embereknek: “Ha megölöm ezt az embert, majd azután visszahozom az életbe, kétségbe vonjátok-e létjogosultságomat?” Azt felelik: “Nem”. Ekkor a Szemfényvesztő megöli azt az embert, majd visszahozza az életbe. Amaz ember pedig így szól hozzá: “Immáron jobban ismerlek, mint valaha.” A szemfényvesztő pedig azt mondja (magában): “Meg szeretném ölni, de nem tudom.”

 

KOMMENTÁROK

1 A “napfelkelte Nyugat felől” szimbolikus utalás a Nyugat uralmára, ami a világciklus végén törvényszerűen bekövetkezik, és a modern kor egyik legjellemzőbb vonása. (Vö. Guénon: A mennyiség uralma. Bevezetés.) A Nyugat legutóbbi időkben meghatározó jelentőségű része, mondhatni a “legnyugatibb nyugat” az amerikai kontinens, amely földrajzi elhelyezkedésének érdekes sajátossága az a tény, miszerint “az amerikaiknak minden reggel Európa felől kel fel a Nap, vagyis abból az irányból, amely a szakrális geográfia szerint éppenséggel a Nyugattal áll szoros megfelelésben …” (Vö. A. Dugin: “Amerika, a »zöld ország«”. In Tradíció évkönyv 2004. 224. o.) Vagyis a jelenlegi emberi világ “közepén”, Amerikában, és így korunkban, az amerikai éra idején áttételesen mindenütt kvázi Nyugat felől kel fel a Nap. Az Antikrisztus “kelet” felől való érkezésének értelmezésénél (amelyekről további hadíthok szólnak) többek között ezt a paradoxont szintén figyelembe kell venni.

2 Itt a Próféta a hazátlan zsidóság szerepére utal a világfelforgatás és a világ elsötétítésének művében. Eszfahan vagy Iszfahan körülbelül 340 km-re délre helyezkedik el a mai Teherántól, és egykor Perzsia fővárosa is volt. Az Elámi Birodalom idején katonai központként tartották számon, nagyszámú keresztény és zsidó populációval. A perzsa leplet viselő, vagy ha úgy tetszik a magukat perzsaként leplező zsidók képe a zsidók – azóta is meglévő – kaméleonszerű külső beolvadási és elvegyülési képességére utal, miközben lényegükben mindig ugyanazok maradnak: a megrontás és alászállítás, vagyis a metafizikai elsötétítés és sötétség ügynökei vagy ha úgy tetszik “kiválasztottjai”. Összhangban a keresztény hagyomány tanításával, miszerint az hagyománytól eltévelyedett zsidó azt a létformát szimbolizálja, amely önmagában és világban, vagy ha úgy tetszik, immanens módon és transzcendensen, folyamatosan keresztre feszít(tet)i – megöl(et)i – az istenit, a metafizikai alanyt, amit a keresztény univerzumban történetesen Jesus Christus testesít meg. (Vö. még itt 9. kommentár.)

3 Banu Isra’il kapcsán két egymással ellentétes értelmezés lehetséges. Banu Isra’il királya a muszlim Ilyas próféta idejében úgyszólván “államvallássá” tette a bálványimádást (vagyis a partikuláris formák abszolutizálását) és a materializmust, és a muszlimok ellen is hévvel hadakozott. Vagyis felmerül egy utalás az egyik legmélyebb eltévelyedésre, a materializmusra (amely az úgynevezett “anyagot” a tudattól független “objektív” valóságnak véli, és egy monista elgondolással ebből eredeztet mindent). Az innen származók viszont ebben az összefüggésben éppen az ellenkező értelemben jelennek meg (azt vallják: “nincs más Isten, csak Isten”), vagyis mintegy “megtértek”. Konstantinápolyt Európa kapuja, s így itt a kereszténység szimbóluma. De bármilyenek legyenek is a muszlim–keresztény ellentétek, a Szemfényvesztő fellépésével a frontvonalak átértékelődnek. Még az értékes hadizsákmánynál, vagyis minden partikuláris érdeknél fontosabb a hamis messiással, a sötétséggel való szembefordulás. Másrészt szó lehet egy esetleges álmegtérés sikereiről is (Konstantinápoly bevétele), és annak lelepleződéséről (a szöveg nem világos; ez esetben nem ellene fordulnak, hanem elébe mennek). Függetlenül ettől igaz, hogy minden látszat ellenére a sötétség képviselőit végső soron nem anyagi szempontok mozgatják, hanem egy okkult és értelemalatti vonzódás a démonihoz.

4 A tradicionális szimbolikákban a bal szem többnyire a Holddal és a lunaritással (esetleg a földdel), a jobb szem a Nappal és a szólaritással (vagy az éggel) áll megfelelésben. Az hogy a “Szemfényvesztő” jobb szemére (lásd a következő hadíthokat) születetten vak, és így egy- vagy félszemű, a szellemi fényt, az Urania Logost, és általában az isteni és égi erőket szimbolizáló Nap-szerűség vagy szólaritás hiányára utal. Ugyanakkor nemcsak hiányra, mert a fénytelen, zöld szőlőszemszerűen kitüremkedő szem (lásd később) egy nyilvánvalóan démoni vonás, amely a szolaritás helyét mintegy aktívan (“kitüremkedve”) foglalja el. (A dolgok egy más rendjében megjegyezethető, hogy a fél szem vagy egy szem gyakorta alkalmazott szimbólum a szabadkőművességben, s kétségtelenül több, mint érdekes e szimbólum explicit megjelenése például az amerikai papírdollár hátoldalán.) E születési hiba mint durva testi aszimmetria utal továbbá egy végletes benső vagy szellemi egyensúlytalanságra. A Mesíkh Ad-Dajjál tehát az önnön ellentétébe fordult és démonivá fajult isteni megtestesülés, a világciklusba foglalt lehetőségek közül a legutolsó (“az utolsó óra előtt jön el”), és legalsó, egyszersmind legfélelmetesebb és legveszedelmesebb. Külső, anyagi jólétet hoz, teljes lelki és még teljesebb szellemi nyomorral egybekötve. És hamis vallást, ami az integrális materializmus és az azt követő fordított spiritualitás. A hazugság szellemét képviseli és megtéveszt önmaga felől, mert amire azt mondja (lásd a következő hadíth-t), hogy “tűz”, az “víz” lesz, amire pedig, hogy “víz”, az tűz”. Saját vagy ha úgy tetszik “új” mennyországot (jannat) hoz magával, és saját vagy “új” poklot (jahannam), ám amire ő azt mondja és amiről követői azt hiszik, hogy jannat (’menny’), az valójában jahannam (’pokol’) lesz, és megfordítva, pokla a végső megítélésben éppenséggel mennyország. (Vö. Fejlődő létrontás. VII. fej. 72. o. 1. lj.) Ez nyilvánvaló utalás a szó legszorosabb értelmében vett felforgatás szellemére. Amikor is – mint napjainkban – minden valódi rend és érték úgymond a feje tetejére áll, a régi dolgokat meghamisítják és alacsonyrendűnek vagy romlottnak állítják be (miként a történelemszemléletbe infiltrálódott evolucionizmus és progresszionizmus), és egyúttal az egyre negatívabb elemek és tendenciák dominanciája következik be a földi–emberi világban.

5 Az ummah a muszlimok, az igazhitűek közössége (ummat al-mu'minin); áttételesen a tradicionális világ.

6 Medina: tradicionális szent hely, az iszlám mint új vallás kezdetére emlékeztet. Az, hogy a Szemfényvesztő el akarja foglalni, de nem tudja, azt szimbolizálja, hogy egy komplett új vallás alapításának és a tradicionális jelmezbe való öltözésnek az igényével lép fel, ez azonban csupán ál- és ellenvallás lesz, valamint ál- és ellentradicionalitás. Az igazi spiritualitás világa (amit itt Medina szimbolizál) a sötétség számára – lényegéből adódóan – mindörökre hozzáférhetetlen.

7 Tawaf: egyike a (mekkai) zarándoklat során végzendő rítusoknak. Ennek során a zarándok az óramutató járásával ellentétes irányban hétszer megkerüli a Kábát, a világcentrum muszlim szimbólumát. A személy mintegy circumcentrális pályára áll önnön alanyisága körül. A Kába mint égből lehullott, fekete kő az inverz megfelelések értelmében a legmélyebb–legmagasabb tudat- és létállapot szimbóluma, egyszóval az isteni állapoté.

8 A mekkai vagy kisebb zarándoklatot (hajj és umra) előkészítő tisztulási rítus (ihram) imaformulája az iszlámban. Szimbolikus utalás a “Pólus” (ami/aki Mózes) és az iszlám kapcsolatára.

9 Hajjat-ul-Wada’ ’távoli zarándoklat’: a Próféta (saw) utolsó nagy zarándokútja, ami után Medinát már nem hagyta el.

10 Bizonyos Korán-magyarázók szerint a “Yajúj wa Ma’júj” (a kereszténységben Góg és Magóg) eredeti írásmódja “Jewj wa ma Jewj” lenne, és ilyenformán erre utal: ’zsidók, akik nem-zsidók’. Értve ezen elsősorban az egykori Kazár Birodalom területéről elszármazó, keleti, úgynevezett ashkenázi zsidókat, akik vér szerint nem tartoznak Izrael törzséhez. Eszerint e “nem-zsidó zsidók” hordái hatolnak be a jelen ciklus végén jóformán mindenüvé – szimbolikusan lezúdulnak a “lejtős területeken”, vagyis ahol megkezdődött a felbomlás – a felforgatás ügyvivőiként. Miként a Szent Korán írja a “Jewj wa ma Jewj” kapcsán: “szétáradnak a föld színén a gonosznak magvát szórva”.f

 

* * *

Összefoglalásképpen először is azt kell kimondani, hogy az iszlám tradicionális tanításai a Mesíkh Ad-Dajjál-ról, a ’Szemfényvesztő Messiásról’ összhangban állnak a keresztény hagyomány Antikrisztussal kapcsolatos tanításaival, valamint más szellemi hagyományok azonos tárgyú beszámolóival, amelyek a megfelelő szemléletben egymást kiegészítik és kölcsönösen megvilágítják.g Másodszor azt, hogy a ’Szemfényvesztő Messiás’ vagy Antikrisztus mint princípium megegyezik azzal a princípiummal és azokkal az erőkkel, amelyek napjaink modern, materiális “civilizációját” létesítik és mozgatják (beleértve nemcsak Észak-Amerikát és az euro-atlanti liberáldemokráciákat, hanem a volt kommunista szférát is). Ez a princípium és az ebből eredő döntően személytelen erők először egy sajátos szemléletet hoznak létre, ami az átfogó értelemben vett antitradicionalitás, és egy társadalmi rendszert, egy “új világrendet”, ami a nem pusztán földrajzi értelemben vett, modern, materialista Nyugaté. Ez mintegy előkészíti az útját bizonyos személyek láncolatának, és végül egy adott személynek: a szemfényvesztő, hamis messiásnak, a legintenzívebb metafizikai sötétség, a kontratradíció megtestesítőjének, vagy – ahogy az evangélium mondja – az “evilág fejedelmének”. Az antiszólaritás úgy mint antispiritualitás és mint átfogó értelemben vett antitradicionalitás; a mennyiségi, tropikális és szubsztanciális erők meghatározó dominanciája; a “fejlődésnek” kikiáltott, megtévesztő felszíni jólét és fals ökonománia; a mindenre kiterjedő hamisság, hazudozás és felforgatás; az eltévelyedések “sáskajárása” és a téveszmék dögvészszerű áradata; valamint a megrontásban és alászállításban jeleskedő ágensek, és általában a láthatatlan és csak hatásaiban megmutatkozó sötét erők uralma egyebek mellett mind olyan “jelek”, amelyek ezt a modern Nyugattal kapcsolatos kritikus megállapítást explicit módon alátámasztják. És amelyek ilyenformán a jelen világciklus vonatkozásában ténylegesen a “vég kezdetének” tekinthetőek.

A bevezetőt írta, fordította és magyarázatokkal ellátta:

Baranyi Tibor Imre

 

 

JEGYZETEK

a Egyes számban al-hadíth, többes számban ahádíth; a tudományos európai szóhasználatban gyakran az első formát használják mind egyes, mind többes számban (így: hadíth és hadíthok).

b A hadíszokat nem a ’szövegek’ (matn) száma alapján számozták, hanem a tradicionális ’átadási láncok’ (isnad) figyelembe vétele alapján. Például al-Bukhári első hadíthja közel 700 további hadíthon alapul, miután elemei ugyanilyen számú egymástól többé-kevésbé független átadási láncban merülnek fel. Konkrétan a sahih hadíthok számozásához tudni kell, hogy a Bukhári által hitelesített hadíthokra “kötet szám; könyv szám; hadísz szám” alapján hivatkoznak; míg a Muslim-félékre “könyv szám; fejezet szám; hadísz szám” alapján. (Ezt ezért kell megemlíteni, mert a Muslim imám által hitelesített hadíszok idézése esetében gyakran csupán a “könyv szám” és a “hadísz szám” szerepel.)

c A végtelenül találékony félreértéseket elkerülendő, jegyezzük meg, hogy a mai Nyugat elsősorban természetesen nem azért antikrisztusi, mert állítólag a Szentháromságban hisz, hanem azért, mert ha esetleg elvben nem is, gyakorlatilag mindenképpen ateista, sőt aligha túlzás azt állítani, hogy egyre több vonatkozásban ördög-imádó is. Iszlám részről felmerül ugyanis, hogy Jesus (Isá) – aki az iszlám szerint Isten tiszteletreméltó prófétája volt és nem fia – vallása eredetileg igaz vallás volt, csak később (főként Constantinos alatt és a nikeai zsinat idején) maguk a keresztények meghamisították. Például azáltal, hogy három Istenben kezdtek hinni (ami bár a vulgáris kereszténység szintjén kétségtelenül de facto fennáll, ám dogmatikailag nem igaz), és ezáltal lettek “antikrisztusiak”. Nem-kevés muszlim számára a mai nyugatiak antikrisztusi volta is pusztán ebben vagy ilyen jellegű dolgokban áll. A mai nyugat azonban – beleértve saját egyházát is – mondhatni en bloc tagadta meg mindazt, amit Jesus Christus valaha is képviselt és tanított. Az pedig, hogy Istenben egy vagy három arculatot vagyunk képesek látni, vagy hogy Jesus Christusban Isten prófétáját vagy fiát tudjuk megélni, csupán a tradicionális nézőpontok közötti, az értők és tudók számára könnyedén áthidalható különbség. Nem ezek között a nézőpontok között van az igazi törésvonal, hanem általában az eszmei igazság és a hazugság között, és amely utóbbit az antitradicionalitás hordozza. Márpedig ez a modern nyugat meghatározó mentalitása.

d Vö. Fejlődő létrontás és örök hagyomány. Debrecen, 2005, Kvintesszencia Kiadó. VI. fejezet, 66. o. 666 című fejezet. Az arab “El-Mesíkh Ad-Dajjal” kifejezés a szír “Meshíha Déghala” kifejezés szó szerinti fordítása, amely az arab nyelvben mintegy négyszáz évvel a Szent Korán előtt honosodott meg. Magyar vonatkozásban a Dajjál szót Buji Ferenc ’Szélhámosnak’ fordította (vö. pl. Guénon: A mennyiség uralma 39. fej.), ami helyes, e sorok írója (ha egy kifejezést kell használni) mégis a szó szoros értelmében vett – a Szellem vagy “Lélek tükrének” fényét elemésztő – “Szemfényvesztő” kifejezést tartja a lényegre némileg jobban rátapintónak.

e Lásd Harc és szellemi fensőbbség. Északi Korona, XXVII–XXVIII. szám, 58–62.o.

f Góg és Magóg mibenlétének egy további értelmezése kapcsán lásd Fejlődő létrontás. I. m. VII. fej. 2. lj. 73. o.

g Vö. Fejlődő létrontás. I. m. VI. és VII. fejezet. 66–78. o.