RENÉ GUÉNON

BEAVATÁS

és

 SPIRITUÁLIS MEGVALÓSÍTÁS

 

KIADÓI ELŐSZÓ

 

A jelen mű – Initiation et Réalisation spirituelle (Beavatás és spirituális megvalósítás) – René Guénon életműve posztumusz részének első köteteként jelent meg a Szerző halálát követő évben, 1952-ben, Párizsban. Ezt számos kiadás követte franciául (1964, 1967, 1973, 1980, 1986, 1990) és több más nyelven. Magyarul most első ízben, több, mint fél évszázados késéssel jelenik meg. Az Initiation et Réalisation spirituelle az 1946-ban publikált Aperçus sur l’Initiation (Megjegyzések a beavatásról. Debrecen, 2002, Kvintesszencia) szerves folytatásának tekinthető. Alapját ez utóbbi mű kvázi visszhangjaként az olvasókban felmerült kérdésekre, többé-kevésbé lényeges pontokat nem értő vagy félreértő „kritikákra” adott válaszok, további tisztázások képezik. René Guénon nem sokkal halála előtt, e kötet lehetőségét is felvetve, a következőket írta addig meg nem jelent cikkei kapcsán Jean Reyornak, a jelen mű francia szerkesztőjének: „csupán azt lenne nehéz kitalálni, milyen módon kellene rendezni ezeket, hogy amennyire csak lehetséges, összefüggő kollekciókat képezzenek, amit jómagam jelenleg egyszerűen nem tudok megmondani. … Ha lehetőségem lenne foglalkozni a dologgal, ami sajnos egyre kevésbé valószínű, mindenekelőtt a szimbolizmussal kapcsolatos cikkekből egy vagy két gyűjtemény összeállítását részesíteném előnyben, és talán az Aperçus sur l’Initiation egy társkötetét, mivel úgy tűnik számomra, máris elegendő témába vágó cikk áll rendelkezésre egy második kötet összeállításához.”

Mivel a Szerző további utasításokat nem adott, a jelen kötet összeállításában a szerkesztő saját koncepciójára volt kénytelen hagyatkozni. A meglévő cikkeket négy fő csoportba gyűjtötte. Nagyon vázlatosan összefoglalva: az első főként a beavatási szemléletmód és a beavatásra való törekvés mentális és pszichológiai akadályait tárgyalja (1–4. fejezet). A második rész a beavatás természetével és bizonyos előfeltételei-vel kapcsolatos lényeges pontokat fejti ki és tisztázza (5–16. fej.). A harmadik a szerkesztő szerint „a Megjegyzések a beavatásról viszonylatában teljesen új, és főként a beavatási megvalósítás módszerével és különböző útjaival foglalkozik, valamint a »spirituális mester« témájával” (17–25. fej.). Végül a negyedik és „sok szempontból a legfontosabb” rész a spirituális megvalósítás fokozatait vizsgálja (26–32. fej.).

A kötet végén két függeléket közlünk. Az egyik a francia kiadásban is szereplő, Jean Reyor által betoldott idézeteket tartalmaz az 5. illetve 28. fejezethez: döntően a muszlim ezotéria nem konvencionális regu-laritást érintő tanításaiból.

A másik: két, esszenciálisan e témához kapcsolódó, általunk csatolt tanulmányból tevődik össze. Ezek e kötetben való megjelentetését elsősorban azért ítéltünk lényegesnek, sőt bizonyos szempontból elengedhetetlennek, mert a Szerző e helyütt – folytatva a Megjegyzések a beavatásról című művében lefektetett téziseket – a beavatás egy szigorúan konvencionális értelemben reguláris felfogását képviseli, ami több okból kifolyólag is kétségtelenül érthető és indokolt, ugyanakkor itt és most jóformán csak elvi és elméleti síkon hasznosítható. A függelék tanulmányai ugyanakkor döntően a reális – elsősorban a mai és európai elit számára birtokba vehető – gyakorlati lehetőségeket kívánják megvilágítani. Más szóval, a Guénon által ex cathedra képviselt konvencionális regularitás kapcsán már eddig is felmerült, és feltehetőleg ezután is felmerülő félreértéseket és illúziókat tisztázva, a beavatás és a szellemi megvalósítás nem konvencionális értelemben reguláris (tehát nem irreguláris!) – és kétségtelenül rendkívül kivételes – lehetőségére mutatnak rá némileg részletesebben. Szándékaink szerint ezzel megfelelő esetben egy még teljesebb kép tárul az olvasó elé, és ez mind a jelen témakör – a beavatás és a szellemi megvalósítás –, mind az egészében vett életmű vonatkozásában semmit nem csorbít a Szerző műveinek felbecsülhetetlen jelentőségén és elévülhetetlen érdemein.

 

VISSZA

Kvintesszencia Kiadó