.

 

 

OTTO WEININGER

 

 

NEM ÉS JELLEM

Elvi tanulmány

 

 

Német eredetiből és Julius Evola olasz fordítását figyelembe véve fordította: Dávid Andrea

Szerkesztette: Baranyi Tibor Imre

(B/5, 354 oldal, fűzött, kartonált, 2990 Ft)

 

 

 

 


A római katolikus teológiában viszonylag hosszú ideig képezte vita tárgyát, hogy a nőnek vajon van „lelke” vagy nincs. Ennek kapcsán Szent Ágoston kijelenti, hogy „a nő nem Isten képére teremtetett”. A tézist, miszerint „a nők nem emberek”, még 1555-ben is megerősítették, s ennek értelmében a nők nem lehetnek igazi emberi lények – egy másik fajhoz kell sorolni őket. Hasonló felfogással találkozunk az iszlámban is. De nem találhatók nők a „Tiszta Földön”, az úgynevezett Nyugati Paradicsomban a távol-keleti hagyományok tanítása szerint sem, mivel ahhoz, hogy az idejutásra egyáltalán érdemessé válhassanak, először férfiúként kell „újraszületniük”. Ugyanilyen indíttatásból tette komoly megfontolás tárgyává a maconi zsinat, hogy az érdemes nőknek a test feltámadásának napján, mielőtt a mennyek országába belépnek, nem kell-e férfivá változniuk. Nyilvánvaló kapcsolat van továbbá ezen gondolatok és a Platón által a Timaios-ban leírt halál utáni lehetőség között, amelynek értelmében a férfinak – amennyiben önnön spirituális princípiumát az érzéki, testi elembe fojtja és azzal összetéveszti – ahelyett, hogy származási helyére az Égbe térne vissza, nőként kell a Földön újraszületnie. 

Egészében véve ezek az állásfoglalások messze többek, mint történelmi érdekességek. Napjainkban Otto Weininger vett fel hasonló álláspontot, Kant transzcendentális filozófiáját a nemek lélektanára alkalmazó, rendkívül értékes munkájában. […] Minthogy az örök női szubsztanciát tükrözi, ontológiailag minden egyes nő a szó legtágabb értelmében vett „természethez” tartozik, s nem pusztán faktuális, hanem „kozmikus” (a görög physis-nek megfelelő) értelemben. Ezzel szemben a férfi által – mivel az ellentétes princípiumot testesíti meg – virtuálisan a „természeten túli”, a természethez képest transzcendens, a Dualitásnál előbbvaló és magasabb rendű nyilvánul meg. Amikor azt mondjuk, hogy a nőnek nincs „lelke”, semmi mást nem állítunk, mint ezt, jól tudva, hogy maga a megfogalmazás könnyen félreértéshez vezethet. Tudniillik, ha a „lélek” szót a görög psyché életprincípiumot kifejező, eredeti értelmében vesszük, nemcsak azt kell megállapítanunk, hogy a nőnek „van lelke”, hanem azt is – és ez a pontos megfogalmazás –, hogy a nő „maga a lélek”. Az, amit a nő a természetből, mint „abszolút nőből” kifolyólag hiányol, és amivel mint nő, mint „nem ember” sohasem rendelkezhet, nem a lélek (psyché), hanem a „szellem” (nous). „Szellemen” itt azt a természetfeletti princípiumot értjük, amire a római katolikus teológia utal, amidőn „Szentlélekről” beszél, és – nagyon helyesen – kitart azon meggyőződése mellett, miszerint – a nővel ellentétben – csak a férfi teremtetett Isten képmására. Helytálló az a megfogalmazás is, hogy „a szellem a férfiúi, míg az érzékiség a női princípium bennünk”. […] 

Úgy tűnik Weininger még radikálisabb, amikor nemcsak azt jelenti ki a lehető leghatározottabban, hogy a nőnek nincs lelke, hanem azt is, hogy nincs sem „Énje”, sem „léte”, illetve amikor a férfiúiságot és a nőiséget elválasztó döntő tényezőként a „Lét” birtoklását, illetve hiányát jelöli meg. Mindennek kizárólag a szerző szavainak mélységes félreértelmezése esetén van egy paradox és – egyesek szerint – „botrányos” nőgyűlölő színezete. Tudniillik amikor Weininger „Énről” beszél, ezen – követve Kant filozófiáját – nem a pszichológiai, hanem a transzcendentális Ént érti, amely kizárólag szellemi intuíció révén ragadható meg, és a legtágabb értelemben felvethető, egész jelenségvilágon túli (metafizikai megfogalmazással élve, a hindu Átman-nak megfelelően, minden megnyilvánuláson túli); amikor pedig „Létről” beszél, teszi ezt abban a permanidés-i, valamint védántai értelemben, miszerint minden természeti s tapasztalati valóság nem-létezőnek minősül.

Julius Evola


 

TARTALOMJEGYZÉK

 

Előszó

Első (előkészítő) rész:

Nemi változatok

Bevezetés

A fogalmak általános és partikuláris kialakulásáról. Férfi és nő. Ellentmondások. Képlékeny határok. Anatómia és zsenialitás. A morfológia nem nyújt bizonyosságot?

I/1. fejezet: „Férfiak” és „nők”

Az embrió differenciálatlansága. A felnőttben lévő alapelemek. A „gonochorizmus” fokozatai. A köztes formák elve. Férfi és és Nő. Hivatkozások. A típusok szükséges volta. Összefoglalás. Ókori hivatkozások.

I/2. fejezet: Arrhenoplazma és thelyplazma

A nemiség székhelye. Steenstrup nézeteinek megvédése. Nemi jellemzők. Belső kiválasztás. Idioplazma-arrhenoplazma-thelyplazma. Változatok. A hatástalan kasztrálásból fakadó bizonyítékok. Átültetés és átömlesztés. Organoterápia. Az egyes sejtek közötti egyedi különbségek. A köztes nemi formák okai. Az agy. A nagyobb számú fiú-születések. A nem meghatározása. Összehasonlító patológia.

I/3. fejezet: A nemi vonzódás törvényei

A nemi „ízlés”. A törvényszerűség valószínűsítése. Első formula. Első értelmezés. Bizonyítékok. Heterosztília. Ennek értelmezése. Az állatvilágban. További törvények. Második formula. Chemotaxis? Párhuzamok és különbségek. „Vonzások és választások”. Házasságtörés és házasság. Következmények az utódokra nézve.

I/4. fejezet: Homoszexualitás és pederasztia 

A homoszexuálisok mint köztes nemi formák. Veleszületett vagy szerzett, egészséges vagy beteg? A törvény speciális esete. Minden emberben megvan a homoszexualitás lehetősége. Barátság és szexualitás. Az állatok. Terápiás javaslat. Homoszexualitás, büntető törvénykönyv és etika. Különbségtétel a homoszexualitás és a pederasztia között.

I/5. fejezet: Jellemtan és morfológia

A köztes nemi formák elve mint az individuális pszichológia alapelve. Egyidejűség vagy periodikusság? A pszichológiai vizsgálódás módszerei. Példák. Személyre szabott nevelés. Felületes egységesítés. Morfológiai-jellemtani párhuzamosság. A pszichofizika elve és a fiziognómia. A változatok elméletének módszertana. A kérdés újfajta feltevése. Deduktív morfológia. Korreláció és a függvény fogalma. Perspektívák.

I/6. fejezet: Emancipált nők 

A nőkérdés. Az emancipációra való igény és a férfiasság. Emancipáció és homoszexualitás. Az emancipált nők nemi ízlése. A rájuk vonatkozó fiziognómiai kérdések. Fennmaradó hírességek. A Nő és az emancipáció. Gyakorlati szabályok. A géniusz férfias volta. A nőmozgalom a történelemben. Periodikusság. Biológia és történelemfelfogások. A nőmozgalom perspektívái. Ennek alapvető tévedése.

 

Második (érdemi) rész:

Nemi típusok

II/1. fejezet: Férfi és nő

Biszexualitás és uniszexualitás. Valaki vagy férfi, vagy nő. Ezen minőség problematikája és a jellemtan fő problémája. Kísérletek, az érzékletek elemzése és a pszichológia. Dilthey. Az empirikus karakter fogalma. Mi a pszichológia célja, és mi nem. Jellem és egyéniség. A jellemtan problémája és a nemek problémája.

II/2. fejezet: Férfi és női szexualitás 

A női pszichológia kérdése. A férfi mint a nő pszichológusa. Különbségek a „nemi inger” terén. A „kontrektációs inger” és a „detumescens inger”. Intenzitás és aktivitás. A nő szexuális ingerelhetősége. A szexualitás nagyobb kiterjedésű szférája a Nőben. Nemek közötti különbségek a szexualitással kapcsolatos érzetek terén. A férfiúi szexualitás helyi és időbeli elkülönülése. A szexualitás tudatosításának eltérő fokai.

II/3. fejezet: Férfi és női tudat 

Érzet és érzelem. Ezek kapcsolata. Az Avenarius-féle felosztás „elemekre” és „jellemzőkre”. A legkorábbi stádiumban még nem lehetséges. Fordított viszony a megkülönböztetettség és a jellemzés között. A világosodás folyamata. Megérzések. Az értés fokozatai. Felejtés. Nyomvonal és tagozódás. A henid fogalma. A henid mint a legegyszerűbb lelki tartalom. Nemek közötti különbségek a lelki tartalmak tagoltságában. Érzékenység. Az ítélet határozottsága. A kialakult tudatosság mint férfi nemi jelleg.

II/4. fejezet: Szellemi adottság és zsenialitás 

Géniusz és tehetség. Zsenialitás és szellemesség. Módszerek. Több lény megértése. Mit jelent az: megérteni valakit? A zseni módfelett összetett volta. Periódusok a lelki életben. A magasrendű ember nem veszít értékéből. Megértés és megfigyelés. A fény és az éberség közötti benső kapcsolat. A megértés feltételeinek végleges meghatározása. A zseni univerzálisabb tudata. A henid-álapottól való legnagyobb távolság, tehát a férfiasság legmagasabb foka. Csakis univerzális zseni létezik. A Nő nem zseniális, és nem tiszteli a hősöket. A szellemi adottság és a nemek.

II/5. fejezet: Szellemi adottság és emlékezés

Tagoltság és reprodukálhatóság. Az eseményekre való emlékezés mint a szellemi adottság ismertetőjegye. Emlékezet és appercepció. Alkalmazások és következmények. Az összehasonlítás és összekapcsolás képessége. A zene férfias voltának okai. A rajzolás és a festészet mint a zsenialitás fokozatai. A zseniális ember viszonya a nem zseniálisakhoz. Önéletrajz. Fixa idea. A saját művekre való emlékezés. Folytonos és nem folytonos emlékezet. A saját élet tudati egysége csak a férfiban van meg. A női emlékek természete. Folytonosság és kegyeletteljes tisztelet. Múlt és sors. Múlt és jövő. A halhatatlanságra való igény. Eddigi kísérletek ennek pszichológiai magyarázatára. Igazi gyökerei. Az egyén benső fejlődése haláláig tart. Ontogenetikai pszichológia és teoretikai biográfia. A nőben nincs meg az igény a halhatatlanságra. Továbblépés az emlékezettel való összefüggés mélyebb elemzésében. Emlékezet és idő. Igény az örökkévalóságra. Az érték mint örökkévalóság. Az értékelmélet első törvénye. Bizonyítékok. A meghatározottság és a tartósság mint az érték alkotóelemei. Az érték akarása. A halhatatlanságra való igény mint speciális eset. A zsenik halhatatlanságra való igénye egyet jelent időtlenségükkel, amely univerzális emlékezetük és alkotásaik tartóssága révén mutatkozik meg. Zseni a történelemben. A zseni és nemzete. A zseni és a nyelv. A „tettek embereinek” és a „nagy tudósoknak” nincs joguk a zseni titulusra, csak a filozófusnak (vallásalapítónak) és a művésznek.

II/6. fejezet: Memória, logika, etika 

Pszichológia és pszichologizmus. Az emlékezet méltósága. A memória-elméletek. A begyakorlás és a képzettársítás tanai. A felismeréssel való összekeverés. Az emlékezet csak az emberi lény sajátossága. Morális jelentőség. A hazugság és a felelősségvállalás. Átmenet a logikához. Az emlékezet és az azonosságelv. Az emlékezet és az elégséges ok elve. A nő alogikus és amorális. Intellektuális és morális lelkiismeret: az intelligibilis Én.

II/7. fejezet: Logika, etika és az Én

Az Én-fogalom kritikusai: Hume, Lichtenberg, Mach. Az én Mach szerint és a biológia. Individuáció és egyéniség. A logika és az etika tanúskodnak az Én léte mellett. Elsősorban a logika: az azonosság és az ellentétesség elvei. Ezek haszna és jelentősége. A logika axiómái azonosak a fogalmi funkciókkal. A logikai fogalomnak az esszencia normájaként való definiálása. A logikai axiómák pontosan azon esszencia normái, amelynek az exisztencia a funkciója. Ez az exisztencia mint az abszolút Lét, vagyis az abszolút Én léte. Kant és Fichte. Logicitás mint norma. A gondolkozás szabadsága és az akarat szabadsága. Másodsorban az etika. Felelősség. Az etika viszonya a logikához. A logika és az etika szerinti különbség a szubjektum létének bizonyítékában. Kant tévedése. Ennek tényszerű és személyes okai. Kant etikájának pszichológiája. Kant és Nietzsche.

II/8. fejezet: Az Én-probléma és a zsenialitás

A jellemtan és az Énbe vetett hit. Az Én-esemény: Jean Paul, Novalis, Schelling. Én-esemény és világszemlélet. Öntudat és elbizakodottság. A zseni véleményének nagyobb értéket kell tulajdonítani, mint másokénak. Végső megállapítások a zseni fogalmával kapcsolatban. A zseni személyisége mint teljesen tudatos mikrokozmosz. A zseni tevékenysége természetes módon összefog és mindenre kiterjed. Jelentés és szimbolika. A zseni definiálása a hétköznapi ember vonatkozásában. Univerzalitás mint szabadság. A zseni erkölcsössége vagy erkölcstelensége. Kötelességek önmagával és a többiekkel szemben. A másokkal szembeni kötelesség mibenléte. A részvétmorál és a szociáletika kritikája. Az embertárs megértése az erkölcsösség és a felismerés egyetlen feltétele. Én és Te. Individualizmus és univerzalizmus. Erkölcsösség csak a monádokban van. A legzseniálisabb ember a legerkölcsösebb. Az ember miért zon politikn? Tudatosság és moralitás. A „nagyszerű gonosztevő”. Zsenialitás mint kötelesség és engedelmesség. Zseni és bűn. Zseni és őrület. Az ember mint önmaga megalkotója.

II/9. fejezet: Férfi és női lélektan 

A nőnek nincs lelke. Ezen felismerés története. A nőből teljesen hiányzik a zsenialitás. Nincsenek a szó szoros értelmében vett férfias nők. A nő fogalmiság nélküli természete az Én hiányából fakad. A henid-elmélet revideálása. Női gondolkozás. Fogalom és objektum. Az objektum szabadsága. Fogalom és ítélet. Az ítélet lényege. A nő és az igazság mint a gondolkozás kritériuma. Az okozatiság elve és ennek viszonya az azonosság elvéhez. A nő amorális, nem antimorális. A nő és az egyedüllét. Összeolvadás, nem társas lét. Női részvét és női szemérmesség. A nők énje. Női hiúság. Az önérték hiánya. Emlékezés a bókokra. Önmegfigyelés és megbánás. Igazság és irigység. Név és tulajdon. Befolyásolhatóság. A férfiúi és a női lelki élet közötti gyökeres különbségek. Pszichológia lélekkel vagy anélkül. Tudomány a pszichológia? Szabadság és meghatározottság. A pszichológia alapfogalmai transzcendentális természetűek. Psziché és pszichológia. A lelket kizáró pszichológia szánalmassága. A „személyiséghasadás” kizárólag hol lehetséges. Pszichofizikai párhuzamosság és kölcsönhatás. A férfi lelki nemi jellegeinek hatása a nőre.

II/10. fejezet: Anyaság és prostitúció 

Speciális női jellemtan. Az anya és a szajha. A prostituálódásra való hajlam veleszületett, de nem az egyedül meghatározó. A férfi befolyása. A Versehen. A két típus gyermekhez való viszonya. A nő poligám. Házasság és hűség. Szokás és jog. Az anyaság és a szexualitás közötti párhuzamok. Az anya és a faj célja. Az „alma” mater. Az anyai szeretet etikailag közömbös. A szajha a faji célon kívül áll. A prostituált és a társadalmilag elismert morál. A prostituált, a gonosztevő és a nagy hadvezér. Még egyszer az „erős akaratú” emberről és zsenihez való viszonyáról. A hetéra és a nagy hódító. A szajha mozgatóoka. A koitusz öncélú. A kokottéria. A nő koitusz alatti érzetei életének többi részéhez képest. Anyajog és apaság. Versehen és a métely-elmélet. A szajha mint ellenség. Igenlés és tagadás. Az anya az élet barátja, a prostituált az élet ellensége. Nincs prostitúció az állatok között. Az eredet titkai.

II/11. fejezet: Erotika és esztétika

A nők és a nőgyűlölet. Erotika és szexualitás. Plátói szerelem és érzékiség. A szerelem ideá-jának problémája. A nő szépsége. Ennek kapcsolata a szexuális ösztönnel. Szerelem és szépség. Különbség az esztétika, valamint a logika és az etika mint normatív tudományok között. A szerelem lényege. A rávetítés jelensége. Szépség és erkölcsösség. Szépség és tökéletesség. Természet és etika. Természeti szépség és művészeti szépség. Természeti törvény és művészeti törvény. A természet célja és a művészet célja. Az egyedi szépség. A nemi szerelem bűne. Gyűlölet és szerelem mint könnyítések a morális küzdelemben. Az ördög megteremtése. Szerelem és részvét. Szerelem és szégyenlősség. Szerelem és féltékenység. Szerelem és a megváltásra irányuló vágy. A nő céleszköz az erotikában. Az utódok és a szerelem, az utódok és a nemiség közötti kapcsolat kérdése. Kegyetlenség nem csak az élvezetben, hanem a szerelemben is. Szerelem és gyilkosság. A szerelem mint hitványság, igazságtalanság és tévedés. A Madonna-kultusz. A Madonna a férfi gondolkozásának szüleménye, nincs kapcsolata a valódi nőiséggel. Az igazi nő megismerésének visszautasítása. A férfi szerelme a nő iránt mint speciális eset. A nő kizárólag szexuális, nem erotikus. A nő szépség iránti érzéke. Szép és csinos. Szerelem és belebolondulás. Mivel hat a férfi a nőre? A nő sorsa. Az új eredmények beillesztése a korábbiak rendjébe. A szerelem az ember lényegét jelzi. Miért szerelmes a férfi a nőbe? Lehetőségek.

II/12. fejezet: A nő lénye és értelme az univerzumban

Egyenlőség vagy egyenrangúsítás. P. J. Moebius. A nőiség értelmetlensége és jelentősége. Kerítőség. Ösztönös hajlam. A férfi és a kerítőség. A kerítőséggel kapcsolatos további jelenségek. A koitusz értékelése. A saját szexuális ösztön mint speciális eset. Anya-prostituált. A nő lényegét csak a kerítőség fejezi ki. Kerítőség = nőiség = általános szexualitás.

Ellenvetések és ellentmondások. Megoldás szükségessége. Befolyásolhatóság és passzivitás. A saját természet tudattalan megtagadásának következménye. A nő organikusan hazug mivolta. Hisztéria. A hisztéria mechanizmusának pszichológiai vázlata. A hisztéria definíciója. A hisztériás nő állapota. Különös szerepcsere: a saját természetet idegennek, az idegent sajátnak tekinti. Az „idegen test”. Elfojtás és hazugság. A hisztérika heteronómiája. Az igazságra irányuló akarat és erő. A hisztériás roham. Mivel szemben védekezik. A hisztériás alkat. A cseléd és a megéra. A megéra mint a hisztérika ellentéte. A hisztérika igazságszeretete – hazugság. A hisztérika szűziessége és nemi aktustól való irtózása. A hisztérika bűntudata és önmegfigyelése. A látnoknő és a jósnő. Hisztéria és a szabadság hiánya a nőben. A nő sorsa és ennek elkerülhetetlensége.

Az egyetlen végső elvre való visszavezetés szükségessége. Az ember és az állat, a férfi és a nő közötti különbségek. Áttekintő táblázat. Az ember másik, magasabb élete, metafizikai léte. Az alacsonyabb élettel való analógiák. Csak az ember részesülhet az örök életből. A kétfajta élet közötti különbség és az eredendő bűn. Születés és halál. Szabadság és boldogság. A boldogság és a férfi. A boldogság és a nő. A nő és az élet problémája. A nő nem-léte. Ebből fakad a hazugságnak, a kerítőségnek, az amoralitásnak és az alogicitásnak a lehetősége. Még egyszer a kerítőségről. Promiszkuitás és szexualitás. Férfiúi és női barátság. A kerítőség a féltékenységgel szemben áll. A kerítőség és a női mivolt azonossága. Miért emberi lények a nők? A nemek ellentétének természete. Ellentétek: alany–tárgy, forma–matéria, férfi–nő. Kontrektáció és tapintásérzet. A henid értelmezése. A nő nem-léte; az ebből következő általános képlékenység. A nőnek a férfi általi alakítása és megformálása. A létre való törekvés. A szexualitás dualitása és az általános dualizmus. A nő jelentősége az univerzumban. A férfi a valami, a nő a semmi. A nőtől való félelem pszichológiai problémája. Nőiség és bűnösség. A semmi és a „nem”. A nő megteremtése a férfi bűne által. A nő mint a férfi szexualitásának igenlése. A nő a férfi bűne. Végül is mi a férfinak a nő iránt érzett szerelme? A nőiség következménye.

II/13. fejezet: A zsidóság

Az emberek közötti különbségek. Az ezekre alapozott ellenvetések cáfolata. A köztes formák és a faj-antropológia. A nőiség és a zsidóság közötti látszólagos hasonlóságok. A zsidóság mint idea. Az antiszemitizmus. Richard Wagner. Nem azonosság, csak hasonlóság a nőiséggel: tulajdon, állam, társadalom, nemesség, személyiség és önérték hiánya, amoralitás antimoralitás nélkül, faji élet, család, kerítőség. A zsidókérdés megoldásának egyetlen módja. A zsidó Isten-fogalma. A lélek hiánya és emiatt a halhatatlanság igényének hiánya. A zsidóság a tudományban. A zsidó mint kémikus. A zsidó zsenialitás nélküli. Spinoza. A zsidóknak nincsenek monádikus hajlamaik. Angolok és zsidók. Az angolok a filozófiában, a zenében, az építészetben. Különbségek. A zsidó humortalan. A humor lényege. Humor és szatíra. A zsidó nő. A nem-lét, a korlátlan változásra való képesség és a közvetettség a zsidóban éppúgy megvan, mint a nőben. A legnagyobb megfelelés és a legnagyobb különbség. A zsidó aktivitása és fogalmisága. A zsidóság legmélyebb lényege. A hit hiánya és benső bizonytalanság. A zsidó nem misztikum, hanem áhítat nélküli. A komolyság, a lelkesedési képesség és a hév hiánya. Benső ambivalencia. A hit egyszerűsége semmilyen formában nincs meg. A méltóság benső hiánya. A zsidó mint a hős ellenpólusa. Kereszténység és zsidóság. A kereszténység eredete. A vallásalapító problémája. A vallásalapító mint saját bűnének és istentelenségének megtisztítója. Kizárólag benne valósul meg a teljes újjászületés. Neki van a legmélyebb bűntudata. Krisztus a zsidó mivoltot győzte le önmagában. Kereszténység és zsidóság mint diametrális ellentétek. A vallásalapító a legnagyobb ember. Minden vallásalapítónak le kell győznie a zsidó mivoltot. A zsidóság korunkban. Zsidóság és nőiség; kultúra és emberiség.

II/14. fejezet: A nő és az emberiség

Az emberiség ideája és a nő mint kerítő. Goethe kultusza. A férfiak elnőiesedése. Szüzesség és szűziesség. Ezen ideálok a férfitól származnak. A nő nem érti az erotikát. A szexualitást érti. Koitusz és szerelem. A nő az emancipáció ellensége. Az önsanyargatás erkölcstelen. A koitusz az embertárs semmibevétele. Zsidókérdés = nőkérdés = rabszolgakérdés. Milyen legyen az erkölcsi magatartás a nő irányában. A férfi mint a női emancipáció ellensége. Etikai posztulátumok. Két lehetőség. A nőprobléma az emberiség problémája. A nő pusztulása. Önmegtartóztatás és az emberi faj kihalása? Félelem az egyedülléttől. A koitusz erkölcstelenségének valódi okai. Földi apaság. Annak kritériuma, hogy a nő az emberiség ideájába felvétessék. Az anya és az emberiség

Kiegészítő jegyzetek

 


Megrendelés:

 

 

VISSZA

Kvintesszencia Kiadó