A „New Age” kritikája

Néhány szó a „New Age”-ről

– Kivonat –

 

A jelenkori „álszellemi” eltévelyedések és eltévelyítések legszélsőségesebb formáit – úgy tűnik – a „New Age” irányzata és mozgalma képviseli.

A „New Age” ('Új Korszak') a Vízöntő-korszakra és az ezzel kapcsolatos megújulásra utalva választotta meg nevét – azt tételezve, hogy a Vízöntő korszak (helyesen: Vízöntő–Bika–Oroszlán–Skorpió kiemeltségű „praecessionalis” korszak) alapvetően már elkezdődött. A kezdet időpontjának meghatározása körül igen nagy a bizonytalanság: vagy már a 18. század végén, vagy a 19. században, vagy a 20. században elkezdődött, vagy a 20. század hátralevő éveiben, vagy a 21. században, de a 22. században feltétlenül el fog kezdődni – a „New Age” irányzatának hívei szerint.

[...]

A „New Age” szabadkőműves befolyások révén kezdett kibontakozni és meghatározódni, mégpedig a destruktív Szabadkőművesség legfőbb és legdestruktívabb „oriens”-ei részéről injektált befolyások által.

A „New Age” – mint irányzat és mint lazán szervezett, de hatékonyan működő mozgalom a „devians” és „deviator”-i más irányzatok szériáit építi, szívja magába – függetlenül attól, hogy ezek az irányzatok erről nem vesznek tudomást, vagy akár elutasítják a „New Age” vonalvezetését.

Kiragadott példaként: a Theosophical Society által képviselt „pseudo-theosophicismus” ezek közé tartozik, s ez még a legjobbak egyikének számít.

Egyrészt a 19. és 20. század legtöbb okkultisztikus–álokkultisztikus irányzata helyet kap a „New Age” keretein belül, de a spiritizmus különböző változatai sem maradnak ki. Erős nyomatékkal kapott helyet a sámánizmus (értsd: álsámánizmus), de – nem is túlságosan titkolva – a sátánimádás fő vonulatai is be tudnak férkőzni a „New Age” által „bevett és elismert” irányzatok közé, a boszorkányság pedig egyenesen favorizált e szemléletmód híveinek körében.

A modern „psychologia és psychologismus” csaknem minden irányvonala élvezheti a „New Age” teljes rokonszenvét, különösen pedig azok, amelyek „hatékonyan alkalmazhatók”.

A hallucinogén drogok és ehhez hasonló kemikáliák felhasználása (emberi szervezetbe juttatása) vonatkozásában még fenntartásról sem esik szó.

A „New Age” hívei nagy kedvelői az export–import yógá-nak, valamint a „gyakorlati” Zen, a „gyakorlati” taoizmus és a buddhizmus export–import formáinak.

A „régi” és „új” meditációs technikák terjesztése mellett pártfogolják a mesterséges „meditáció” előidézését is (cf. „hemi-sinc”-módszer).

Kétségtelen, hogy a „New Age” vonalhoz csatlakoznak olyan fizikusok is, például Capra, akik képesek és hajlandók a pozitíve megítélhető diszciplináris „nyitásra” a saját területükön. Ehhez azonban nincs szükség a „New Age” irányzatára. Másrészt viszont a szellemi „fizikalizációja” egyáltalán nem idegen a „New Age” reprezentánsaitól.

A „New Age” politikai állásfoglalása: demokratikusan „anarchistico-liberalis”, de hívei a politikára csak közvetetten kívánnak hatást gyakorolni, főként politika-megszüntető módon. Kifejezetten nem nevezik magukat annak, ám lényegileg – baloldaliak. A hívek internacionalista–kozmopolita színezetű liberál-anarchizmusa – mint jeleztük – a direkt apolitizmus és az indirekt politizmus formáiban kíván érvényesülni, de irányultságát tekintve likvidatív és destruktív módon.

A „New Age” nyíltan hírdeti a „lunarismus” fontosságát, sőt, elengedhetetlenségét. Valóban Hold-szerű irányzat ez, szinte fennhéjázóan hirdetett módon éppúgy, mint sejtetetten. Ehhez kacsolódik a leghatározottabb „feminismus” és „femininismus” - nem annyira a „matriarchatus”, mint a „gynćcocratia”. Amit elérni kívánnak, az ember és az ember világának a „femininificatio”-ja: mindent, mindenkit – köztük a férfiakat –, a kultúrát, a társadalmi, családi és az egyéni életet el kell nőiesíteni – a „New Age” hívei szerint.

A „New Age” – mint szemléleti irányzat – bizonyos tekintetben kétségtelenül univerzális. Univerzális, mert szinte minden szemléletei módot, a kor minden szellemi állásfoglalási lehetőségét önnön ideológiájának és gyakorlatának a hatókörébe képes vonni. Mindent befogad, a spirituális és metafizikai tradicionalitás kivételével. A tradicionalitás teljességét is hajlandó magába fogadni, részleteiben és összességében is, de úgy, hogy a tradíciót első ütemben „detraditionalificatio”-nak, második ütemben „contratraditionalificatio”-nak veti alá.

A „New Age” irányzata nem üdvözli a tradicionalitást, nem fordul szembe azzal, hanem megfosztja lényegi vonásainak jórészétől, és lényegi irányultságával ellentétes irányba fordítja. Az igazi spirituális és metafizikai tradicionalitáson alapuló létszemlélet és benső-külső magatartás mindig a lehető legerőteljesebben hangsúlyozta és hangsúlyozza ma is a jelenkortudat minél messzebbmenő felfokozásának az elengedhetetlen szükségszerűségét. Tökéletes élességű és felfokozott jelenlét-tudat, de ugyanakkor eredet-tudat. E nélkül tradicionalitásról nem is beszélhetünk. A tradicionalitás álláspontjából közvetlenül következik a jelekor pluridimenzionális megismerése, racionális és racionalitásfeletti megértése, a korban rejlő pozitívumok–negatívumok és ambivalenciák sokrétű és sokoldalú figyelembevétele, értékelése és a megvalósításban való alkalmazása.

A tradicionális szemlélet a Sötét Korszak előrehaladott fázisában is pontosan és élesen látja meg az itt is megjelenő pozitívumokat, és azokat a lehetőségeket, amelyek révén az ambivalenciákból – sőt a negatívumokból is – pozitívumok is extrahálhatók. Továbbá: egyértelműen tisztában van azzal, hogy a Sötét Korszakból egy – az időbeliségre vertikális – tengely mentén és tudati transzmutáció révén át lehet törni az Érckorba, az Ezüstkorba, az Aranykorba, és mindenen túlemelkedve az időtlen Abszolút Örökkévalóságba.

A földi emberi létforma általános kereteire vonatkoztatva azonban a spirituális és metafizikai tradicionalitás irányvonala hangsúlyozza a jelenlegi Kali-Yuga határozott meglétét. Hangsúlyozza azt is, hogy a Kali-Yugá-val (mint Kali-Yugá-val) alapjába véve szembe kell fordulni. Hangsúlyozza azonban azt is, hogy a Kali-Yugá-val (mint az Örökkévalóság időbeli reprezentációjával) együtt lehet, sőt együtt kell működni, a korszak mozgató tendenciáinak a kiszolgálását messze elkerülve.

Vannak a világon irányzatok – és ezen irányzatok hívei, követői – amelyek és akik szervezetten vagy szervezetlenül különböző belső és külső indítékoknak megfelelően azokkal az erőkkel kooperálnak, kollaborálnak, amelyek a Kali-Yugá-nak (mint Kali-Yugá-nak) a generáló erői; s tudjuk azt, hogy ezek a generáló erők az ember testi-lelki-szellemi világának a degenerálásához és destruálásához vezetnek. A Szabadkőművesség jóformán minden irányvonala – és azok, akik a Szabadkőművesség körül (mellett, alatt, fölött) felsorakoznak - kiemelkedően szolidárisak a Sötét Korszakban működő erőkkel, az azokkal való együttműködésre tudatosan, féltudatosan vagy öntudatlanul, de mindig készek. A „New Age” irányzata – számos más irányzat mellett – ezeknek a köröknek, e körök híveinek és az általuk közvetített erőknek a produktuma.

Ezt az irányzatot a spirituális és metafizikai tradicionalitással egyeztetni, azzal szintetizálni egyfelől lehetetlen, másfelől merőben felesleges, ismét mésfelől ennek megkísérlése sajnos csak a Sötét Korszak legsátánibb tendenciáinak szolgálatát jelentené.

A „New Age” irányzat és mozgalom megítélésbeli részletkérdéseivel kapcsolatos problémák taglalása és felülvizsgálata egy következő tanulmány esetleges témája lehet.

 

Dr. László András