Dhammapada - A TAN ÖSVÉNYE
(Vekerdi József fordítása)



I.
Iker-versek

1. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék.

2. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi boldogság, mint árnyéka a lépkedőt.

3. “Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet.

4. "Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Akit e gondolat nem bánt, abban kihúny a gyűlölet.

5. Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.
Örök törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.

6. Nem fogja fel sok ember, hogy fékeznie kell önmagát;
ám aki ezt felfogja, az megbékél, nem gyűlölködik.

7. Aki csak a gyönyört nézi, nem fékezi érzékeit,
az evésben mértéktelen, hanyag és gyenge jellemű,
azt ledönti a Kísértő, mint korhadt fát a szélvihar.

8. Aki a rosszat átlátja, megfékezi érzékeit,
Az evésben mértékletes, hitben szilárd, iparkodó,
nem bír azzal a Kísértő, mint sziklával a szélvihar.

9. Ha sárga köntöst öltött fel, de vétkét nem vetkőzte le,
hamisság s indulat rabja, nem érdemli meg e ruhát.

10. Ha vétkeit levetkőzte, az erényben szilárdan áll,
hamisság s indulat nélkül, méltán viseli e ruhát.

11. Ki lényegtelent fontosnak, s nem fontosnak hisz lényegeset,
téves gondolkozásával a lényeghez sosem jut el.

12. Ki fontosat lát fontosnak, s nem fontosnak lényegtelent,
helyes gondolkozásával a lényeghez eljut hamar.

13. Mint a rosszul fedett házat elárasztja a zivatar,
a fegyelmezetlen lelket elárasztja a szenvedély.

14. Mint a jól befedett házat zivatar nem árasztja el,
a jól fegyelmezett lelket nem önti el a szenvedély.

15. Megbánja, amit tett, még ideát,
s megbánja halála után odaát
a gonosztevő, mert gyötrelem
sújt rá gaztette jutalmaként.

16. Nem bánja, amit tett, sem ideát,
s nem bánja halála után odaát
aki jót tesz, mert igaz jutalom
vár rá jótette jutalmaként.

17. Megszenved a tetteiért ideát,
s megszenved értük majd odaát
a gonosztevő, ha pokolra zuhan,
s jajgathat: "Óh, miért tettem ezt!"

18. Örvendhet a tetteiért ideát
s örvendhet értük majd odaát
aki jót tesz, mert az égbe kerül,
s boldog lesz: "Helyesen tettem ezt!"

19. Hiába hirdet sok ezer nemes szót
a férfi, ha nem aszerint cselekszik.
A szerzetesség haszontalan annak;
pásztor, ki mások nyáját veszi számba.

20. Ha csak kevés szót mond is ki a férfi,
de törvényben jár, aszerint cselekszik,
a szenvedélyt és bűnt messzire vetve
helyes tudással, igaz ismerettel,
sem itt, sem ott túl semmire se vágyva,
a szerzetesség hasznára van annak.

II.
Törekvés

21. Törekvés halhatatlanság, restség halál útjára visz.
Törekvő többé nem hal meg; a rest nem több, mint a halott.

22. A bölcsek ezt felismerik, s törekednek ernyedetlenül.
Az igazak nyomán járnak, magasabbra törnek szüntelen.

23. Aki szilárd kitartással, elmélyülten elmélkedik,
az elnyeri a Nirvánát, mindennél drágább birtokot.

24. Aki folyton igyekszik a cél felé,
igaz úton járva, serény, szerény,
ura gondolatának, az ily nemes
törekedőnek a hírneve egyre nő.

25. Mérséklettel, igyekvéssel és önuralommal a bölcs
szilárd szigetet épít fel, mit az ár nem sodorhat el

26. Elmerülnek a restségben a balgatagok, ostobák.
Okos a törekvés mellett, mint drága kincs mellett, kitart.

27. Ne merülj el a restségben, ne csábítson a vágy, a kéj.
Igaz öröm kárpótolja a kitartó elmélyülőt.

28. Ha restségét törekvéssel lerázza magáról a bölcs,
úgy néz a tudás tornyából a szenvedő világra le,
mint aki hegytetőn állva a földre pillant szenvtelen.

29. Iparkodjék a restek közt, az alvók közt éber legyen,
mindet maga mögött hagyva, mint paripa a rossz gebét.

30. Törekvésével lett Indra az istenek között király.
A törekvés dicséretes, ám a restség szégyenletes.

31. Ha veszélyt lát a restségben és törekszik a szerzetes,
elégeti bármely erős kötelékét, akár a tűz.

32. Ha veszélyt lát a restségben és törekszik a szerzetes,
nem bukhat el, nem téveszt célt: a Nirvána felé halad.

III.
Gondolat

33. Csapongó, szerteágazó, elkószáló gondolatát
egyenesítse ki a bölcs, mint nyílvesszőt fegyverkovács.

34. Mint a vízből kihúzott hal vonaglik a part fövenyén,
a Kísértő hálójában úgy vergődik a gondolat.

35. Az elcsatangoló, makacs gondolatot fékezze meg;
mert boldogság forrása a kordában tartott gondolat.

36. A megszökő, félresikló gondolatra vigyázni kell,
mert boldogság forrása lesz, ha jól vigyáz rá az okos.

37. A szívben rejlő, testetlen, magános, szálló gondolat
megkötése a Kísértő hálójából kiszabadít.

38. A gondolatain nem úr, az Igaz Tant nem ismerő,
hitében ingatag férfi a bölcsességhez nem jut el.

39. Se vágyódás, se gyűlölség gondolatát nem ismerő,
jót s rosszat elvető, éber férfit nem gyötri félelem.

40. Akár a korsó, ez a test törékeny.
Mint várat, bástyázza körül az elmét,
tudása kardjával sújtsa le Márát,
és győzedelmét őrizze szilárdan.

41. Igen, ez a test úgy hever a föld színén hamarosan,
hitványan, értelem nélkül, akár egy elkorhadt fatönk.

42. Ellenfelének ellenfél, haragosának haragos
nem okoz annyi kárt, mint a rossz útra tévedt gondolat.

43. Sem apánk, sem szülő anyánk, sem barátunk, sem rokonunk
nem adhat annyi jót, mint a jó úton járó gondolat.

IV.
Virágok

44. Ki fogja legyőzni a földet és
a halál birodalmát és az eget?
A Tan ösvényét ki találja meg,
akár a virágot a fürge szem?

45. A kereső győzi le a földet és
a halál birodalmát és az eget.
A Tan ösvényét ő találja meg,
akár a virágot a fürge szem.

46. Ha ráébred, hogy buborék a teste,
csak délibáb, szétfoszló, üres árnyék,
szétszórja Mára virág-nyilait mind,
s Halálkirálynak szeme nem talál rá.

47. A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostobát
a halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.

48. A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostoba
még be sem telt a kéjekkel, s már a halál lecsap reá.

49. Virágból nektárt szív a méh, nem sérti meg, tovább repül.
Így járjon alamizsnáért házról házra a szerzetes.

50. Ne más hibáit fürkéssze, hogy mit tett s mit nem tett amaz:
vizsgálja inkább önmaga mulasztását és tetteit.

51. Mint színeivel pompázó, de illatatlan szép virág,
olyan meddő az ékes szó, ha nem cselekszik aszerint.

52. Mint színeivel pompázó és édes illatú virág,
gyümölcsöző az ékes szó, ha aszerint cselekszik is.

53. Ahogy halom virágszálból sokféle füzér fonható,
a halandóktól sokféle jócselekedet várható.

54. Szél ellenében sem a jázmin-illat,
sem más virág vagy szantál szaga nem száll,
de jótett híre a szelet legyőzi,
igazak híre betölti a földet.

55. Édes a jázmin, szantálfa vagy lótuszvirág illata,
de minden édes illatnál erény illata édesebb.

56. A tagora, a szantálfa illata nem száll messzire,
ám az erényes tetteknek illata magas égbe száll.

57. Aki erényes életben és törekvésében kitart,
azt óvja a helyes tudás, s a Kísértő nem lel reá.

58. Ahogy az út szélére szórt szemétrakásból is kihajt
az édes illatú lótusz, a szemet gyönyörködtetőn,

59. a Megvilágosult Szentség tanítványa is kiragyog
tudásával a vak világ szeméthalmából fényesen.

V.
Balgák

60. Álmatlannak hosszú az éj, a fáradtnak hosszú az út,
hosszú Lét sújtja azt, aki az Igaz Tant nem ismeri.

61. Ha útitársul nem talál olyat, vagy jobbat, mint maga,
haladjon útján egyedül; a balga társnak nem való.

62. A balga így pöffeszkedik: "Van vagyonom és van fiam".
De saját énünk sem miénk, nemhogy a vagyon és fiú.

63. Ha a balga tudja, hogy buta, legalább ennyi esze van.
De ha bölcsnek hiszi magát, akkor már igazán bolond.

64. Hiába tölti bölcs mellett a balga egész életét,
nem érzi az igazságot, mint leves ízét a kanál.

65. Ha az okos a bölcs mellett csupán egy percet tölt is el,
megérzi az igazságot, mint a leves ízét a nyelv.

66. Önmaguk ellenségei az ostobák, tudatlanok.
Vétket vétekre halmoznak, s tettük gyümölcse keserű.

67. Nem az a tett a helyes tett, amit majd megbánás követ,
s könnyzáport öntve kell majd a gyümölcsét elfogyasztani.

68. Az a tett helyes tett, amit sohasem kell megbánnia,
s vidáman, boldogan fogja gyümölcsét elfogyasztani.

69. Míg be nem érik gaztette, méznek gondolja a bolond,
de keserűen megbánja, amikor beérett a tett.

70. Ha havonként egy fűszálnyi ételt fogyaszt csak a bolond,
böjtje a Tan tudásának tizedrészét sem éri meg.

71. A tej csak lassan alszik meg, és lassan érik be a bűn,
de lappangva tovább izzik, mint hamu alatt a parázs.

72. Az ostobának kárára válik egy kevéske tudás:
a feje meghasad tőle, s szétfoszlik minden érdeme.

73. Első legyen a szerzetben, tiszteljék érdemen felül,
kolostorban irányítson – ezt kívánja az ostoba.

74. "Tetteimért becsüljenek szerzetesek, világiak,
én szabjam meg a többinek, hogy mit tegyen, mit ne tegyen"–
ezen jár a balga esze, és vágya, gőgje egyre nő.

75. Gazdagodáshoz más út visz, a Nirvánába más vezet.
Ha ezt Buddha tanítványa, a szerzetes felismeri,
ne hódolatra vágyódjék, célja helyes tudás legyen.

VI.
Bölcsek

76. Hogyha bölccsel találkozik, s az rámutat hibáira,
s megfeddi, úgy örüljön, mint aki rejtett kincset talál.

77. Tanítson, intsen, és óvja a rossztól az embereket.
A jók szeretni fogják majd, csak a gonoszok gyűlölik.

78. Gazokkal ne barátkozzék, hitvány barátja ne legyen.
Igazakkal barátkozzék, társa derék ember legyen.

79. Ha iszik az Igaz Tanból, boldog lesz, lelke elcsitul.
A Magasztos hirdette Tant örömmel hallgatja a bölcs.

80. A csatornát alakítja építész;
alakítja a nyilat fegyverkovács;
alakítja a fát az asztalos;
alakítja saját magát a bölcs.

81. Ahogy a sziklabércet a szélvihar nem rendíti meg,
a bölcset sem ingatja még dícséret vagy gyalázkodás.

82. A mély, magános, csendes tó víztükre rezzenéstelen;
ily rezzenéstelen békét áraszt a bölcsekre a Tan.

83. A lemondásra kész mindig a jámbor,
nem emlegeti szüntelen a vágyát.
Ha bánat éri vagy öröm a bölcset,
nem roskad össze, s ujjongani sem fog.

84. Se más kedvéért, se saját javára
törvényt tiporva ne törjön előre,
ne kívánjon pénzt, fiat és hatalmat.
Erény, tudás és törvény legyen éke.

85. E világból a túlpartra igen kevesen jutnak el;
legtöbben innenső parton szaladgálnak fel és alá.

86. De akik meghallgatják az Igaz Tant, s híven követik,
halál örvénylő tengerén szilárd túlpartra kelnek át.

87. Elhagyja a sötét törvényt, tiszta törvényt követ a bölcs.
Hajléktalan magányában él, odahagyja otthonát.

88. Ott nincstelenül, vágy nélkül nyugalmat élvez, örömet.
Minden reátapadt szennytől tisztára mossa önmagát.

89. Aki a Felébredés minden lépcsőfokán szilárdan áll,
s lelkéről lepereg minden befolyás és ragaszkodás,
az már e földi életben a Nirvánába eljutott.

VII.
Szentek

90. Aki útja végére ért, lerázva kötelékeit,
túl örömön és bánaton, az nem ismer több szenvedést.

91. Hajlékban nem talál békét a bölcs, és magasabbra tör.
Mint tó vizéről felszálló hattyú, elhagyja otthonát.

92. Aki élelmet nem gyűjt, s csak szükség szerint táplálkozik,
a kötődésektől szabad Szabadulás a lakhelye,
annak nem tudni útját, mint elröppenő madarakét.

93. Akire semmi sem hat már, egykedvűen táplálkozik,
a kötődésektől szabad Szabadulás a lakhelye,
annak nem tudni célját, mint elröppenő madarakét.

94. Ki érzékeit zabolára fogja,
mint lovait az ügyes kocsihajtó,
s minden hatás, gőg, vágy lepereg róla,
az istenek is irígylik e szentet.

95. Aki mindent eltűr, mint a föld,
aki mint a kőoszlop, szilárd,
aki tiszta, mint a tó vize,
születéstől megszabadul a szent.

96. Békés minden gondolata, békés a tette és szava
a nyugodt lelkű szentnek, kit helyes tudás megszabadít.

97. Akit nem téveszt meg tévhit, eltépte kötelékeit,
vágyat, reményt levetkőzött, a legkiválóbb férfi az.

98. A faluban, az erdőben, a hegycsúcson, a völgy ölén,
ahol a szent tartózkodik, gyönyörűséges az a hely.

99. Örömet ad az erdőség, bár a világ nem élvezi.
A szenvtelenek kedvelik, nem a szenvedély rabjai.

VIII.
Ezer

100. Ezer fölösleges szónál, amelyből hasznot nem merít,
egy hasznos szó is többet ér, ha hallása nyugalmat ad.

101. Ezer fölösleges versnél, amelyből hasznot nem merít,
egy hasznos vers is többet ér, ha hallása nyugalmat ad.

102. Ha száz fölösleges verset mond, melyből hasznot nem merít,
egy hasznos vers is többet ér, ha hallása nyugalmat ad.

103. Ezer csatában győzhet le az egyik győztes ezreket,
a másik egyet: önmagát – ő a győztesek győztese.

104. Saját magunk legyőzése többet ér, mint a másoké.
Aki magát fegyelmezi, érzékeit megfékezi,

105. annak sem isten, sem szellem, sem Mára, sem az Alkotó
nem veheti el győzelmét, vereséggé nem teheti.

106. Aki ezerszer áldozik havonta száz esztendeig,
és egy pillanatig hódol egy Megvilágosult előtt,
e hódolata többet ér, mint a száz évi áldozat.

107. Aki száz évig erdőben ápolja áldozó tüzét,
és egy pillanatig hódol egy Megvilágosult előtt,
e hódolata többet ér, mint a száz évi áldozat.

108. Ha szüntelenül áldozik egy évig,
hogy érdemeket szerezzen magának,
az Igaz Út követői iránti
tiszteletnek negyedével sem ér fel.

109. Ki mindig tisztelettudó, s becsüli az időseket,
annak gyarapszik négy kincse: kor, szépség, boldogság, erő.

110. Élhet valaki száz évig becstelenül, gondatlanul,
egy napi élet többet ér becsületben, gondolkozón.

111. Élhet valaki száz évig ostobán és gondatlanul,
egy napi élet többet ér okosan és gondolkozón.

112. Élhet valaki száz évig határozatlan, tétlenül,
egy napi élet többet ér kitartóan, tevékenyen.

113. Élhet valaki száz évig, nem látva: születünk s halunk,
egy napi élet többet ér, látva, hogy születünk s halunk.

114. Élhet valaki száz évig, nem látva a Haláltalant,
egy napi élet többet ér, meglátva a Haláltalant.

115. Élhet valaki száz évig, a Nagy Törvényt nem értve meg,
egy napi élet többet ér, a Nagy Törvényt megértve jól.

IX.
Gonoszság

116. Mindig jóra iparkodjék, rossztól tartsa távol magát.
Aki a jóra rest, annak szíve rosszban gyönyörködik.

117. Hogyha az ember rosszat tesz, többször ne ismételje meg.
Ne találja kedvét benne; rossz halmozása kínt okoz.

118. Hogyha az ember jót tesz, azt többször is ismételje meg.
Találja a kedvét benne; jó halmozása boldogít.

119. Míg a gaztett nem érik be, javát láthatja a gonosz,
de ha beérik gaztette, majd kárát látja a gonosz.

120. Míg a jótett nem érik be, kárát láthatja az igaz,
de ha beérik jótette, majd javát látja az igaz.

121. Ne vegye könnyen rossztettét, mondván: "Úgysem ér engem el".
Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele,
a balga rosszal megtelik, hogyha apránként gyűjti is.

122. Ne vegye könnyen jótettét, mondván: "Úgysem ér engem el".
Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele,
az okos jóval megtelik, hogyha apránként gyűjti is.

123. Mint a veszélyes utat a kis számú, kincses karaván,
mint mérget az éltét féltő, kerülje az igaz a bűnt.

124. A mérget kézbe foghatja, ha nincs a kezén sérülés,
ép bőrön nem jut át méreg. Aki nem vét, nem éri baj.

125. Aki ártatlan, tiszta szívű, jámbor,
senki se bántó, igaz embert megsért,
arra a gazra visszahull a bűne,
mint széllel szemben levegőbe szórt por.

126. Van, aki anyaméhbe jut, pokolba jutnak a gazok,
égbe jutnak az igazak, Nirvánába a vágytalan.

127. Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol elbújhatna bűnétől a bűnös.

128. Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol megbújhatna élő a haláltól.

X.
Ütés

129. Haláltól retteg mindenki, az ütéstől mindenki fél.
Saját magára gondolva, ne öljön, s ne ölessen mást.

130. Élet mindenkinek kedves, az ütéstől mindenki fél.
Saját magára gondolva, ne öljön, s ne ölessen mást.

131. Aki örömre vágyik, s bár örömre vágynak mások is,
botjával sújt a másikra, ott túl majd nem lesz öröme.

132. Aki örömre vágyik, s mert örömre vágynak mások is,
botja nem sújt a másikra, ott túl majd nagy lesz öröme.

133. Ne ejts ki soha bántó szót, mert a megsértett visszavág.
A durva beszéd másnak fáj, és meglátod, hogy visszaüt.

134. Hogyha türelmesen hallgatsz, akár az összetört kolomp,
a Nirvánát elérted, mert kihalt benned az indulat.

135. Ahogy a pásztor botjával a jószágot terelgeti,
úgy tereli vénség s halál tovább s tovább az életet.

136. A balga, hogyha rosszat tesz, nem gondol rá, hogy tettei,
mint önkezével gyújtott tűz, saját magát megperzselik.

137. Ki fegyvertelen, ártatlan emberekre botot emel,
egyik e tíz csapás közül visszaüt rá hamarosan:

138. kínzó fájdalmak, sorvadás, vagy gyötrő testi sérülés,
gyógyíthatatlan, súlyos kór, vagy elveszíti az eszét,

139. lesújt rá a király dühe, vagy rettenetes rágalom,
egész családja elpusztul, megsemmisül a vagyona,

140. tűzvész hamvasztja el házát, s midőn a teste felbomol,
pokolban születik újjá az ilyen esztelen gonosz.

141. Se mosdatlanság, se ruhátlanság,
se böjtölés, sem puszta földön alvás,
sem hamu és por, se remete-varkocs
nem mos tisztára, ha a kétely szennyez.

142. Ki díszes öltönyt visel, ámde békés,
megtartóztató, ura önmagának,
nem emel botot senkire, az méltó
a szerzetes, pap, remete nevére.

143. Olyan ember kevés akad, kit szerénysége megtanít,
hogy ment legyen a feddéstől, mint ostortól a jó lovak.

144. Mint paripa, ha érinti az ostor,
legyetek fürgék, sebesek, kitartók.
Hittel, erénnyel, buzgóságotokkal,
elmélyüléssel, a Tan értésével,
igaz tudással, helyes életmóddal
legyetek úrrá a nagy szenvedésen.

145. A csatornát alakítja építész;
alakítja a nyilat fegyverkovács;
alakítja a fát az asztalos;
alakítja saját magát a bölcs. (=80.)

XI.
Öregség

146. Lehet nevetés, vidámság, ha minden, minden lángban áll?
Ha mindent vak homály burkol, mécsest miért nem gyújtotok?

147. Nézd: ez a test csak festett kép, nyomorúságok halmaza,
betegség gyötri, gond gyötri, nem él soká, megsemmisül.

148. Vézna, betegségek fészke, törékeny ez a gyenge test,
szétfoszló, hitvány rothadék. Az élet vége a halál.

149. Örülhet-e, ha elnézi e galambfehér csontokat,
szétszóródva, mint ősszel a mezőn az üres tökhajat?

150. Ez a vár csontból épült fel, tapasztéka a vér s a hús,
lakója vénség és halál, önhittség, gőg és csalfaság.

151. Megfakul lassan a királyi hintó,
megvénül, sorvad az emberi test is.
Csak igaz ember igaza nem évül,
melyre igaz az igazat tanítja.

152. A keveset tanult ember úgy vénül meg, mint az ökör:
csak a húsa gyarapodik, értelme nem gyarapodik.

153. Számtalan születésen át futottam, és kerestem, de
nem találtam az Építőt. Kín minden újjászületés.

154. Házépítő, megláttalak! Házad nem építed tovább!
Széttörtek a gerendáid, a tartó oszlopod ledőlt.
Megszűnt a Lét indítéka, a szívemből eltűnt a Szomj.

155. Aki nem gyűjtött magának Igaz Kincset fiatalon,
később majd búslakodhat, mint száraz tó partján vén daru.

156. Aki nem gyűjtött magának Igaz Kincset fiatalon,
mint petyhüdt íj heverhet majd, siratva az elmúltakat.

XII.
Önmaga

157. Akinek kedves önmaga, az őrködjék jól önmagán.
Az éj három szaka közül egyet ébren virrasszon át.

158. Előbb magával állítson példát a többiek elé,
s csak azután okítson mást. Hogyha így tesz, nem éri gáncs.

159. Ha úgy cselekszik maga is, ahogyan másokat okít,
s fegyelmezett – fegyelmezhet. Nem könnyű az önfegyelem.

160. Ki-ki saját segítője. Jobb segítő ki lenne más?
Saját magát fegyelmezze, így segít legjobban magán.

161. Maga ellen követi el a vétkeit az ostoba:
összezúzza velük magát, mint a gyémánt más ékkövet.

162. Akit befon gonoszsága, mint iszalag a sála-fát,
úgy bánik önmagával, mint ellensége óhajtaná.

163. Könnyű rosszat követni el, ami saját magunknak árt,
de ami használ is, jó is, azt megtenni igen nehéz.

164. Aki a törvényben járó, szent bölcsek tanításait
elveti, s tévtanoknak hisz, az saját pusztulására
termel gyümölcsöt ostobán, mint elhaló katthaka-nád.

165. A maga-elkövette bűn beszennyezi saját magát.
A maga-elkerülte bűn megtisztítja saját magát.
Szenny s tisztaság saját művünk; nem tisztíthat meg senki
mást.

166. Saját üdvét egyéb ügyért, bármily nagy az, ne adja fel!
Saját üdvét ismerje fel, s kövesse az igaz ügyet.

XIII.
Világ

167. Ne kövess becstelen törvényt! Restség ne legyen rajtad úr!
Ne kövess tévtant! Ne hódolj a világ hívságainak!

168. Serkenj fel! Rázd le restséged! Járd igaz törvény útjait!
Ki törvényben jár, boldog lesz itt e földön és odaát.

169. Az igaz törvény útján járj, rossz törvény útjára ne lépj!
Ki törvényben jár, boldog lesz itt e földön és odaát.

170. Mint buborékot, úgy nézzed! Mint délibábot, úgy tekintsd!
Ha a világot így látod, nem lát meg a Halálkirály.

171. Nézd, a világ olyan, mint egy tarka királyi díszkocsi.
A balga felborul vele, okos ember nem ül bele.

172. Ki restségbe merült régen, de restségét lerázta már,
a földre fényt áraszt, mint Hold, ha kibúvik felhők mögül.

173. Aki régebbi rossztettét újabb jótettel elfedi,
a földre fényt áraszt, mint Hold, ha kibúvik felhők mögül.

174. Vakságban szenved a világ; látó szem itt ritkán akad,
ahogyan ritkán száll égbe a hálóba került madár.

175. A hattyú a Nap útján száll; légbe röpít varázserő;
a bölcs a Létből távozik, legyőzve Mára seregét.

176. Ha csak egy törvényt is megszeg, hazug beszédre hajlamos,
a túlvilágra nem gondol, úgy bármilyen bűnt elkövet.

177. Fösvény nem jut fel az egek honába.
Az adakozást lenézik a balgák.
Kedvét találja a bölcs az adásban,
és boldogság lesz ott túl a jutalma.

178. Az egész föld uralmánál, a mennyek birodalmánál
a Sodrásba Belépőnek jutalma sokkal többet ér.

XIV.
Megvilágosultak

179. Akinek győzelme örökre tart,
sohasem tudja legyőzni senki más,
Buddhát, a világot átfogót,
tévútra mi vinné az úttalant?

180. Kit a háló kötelébe hurkoló
Szomj már sohasem sodor tovább,
Buddhát, a világot átfogót,
tévútra mi vinné az úttalant?

181. Az istenek is irígylik a megvilágosult, nyugodt,
vágytalanságnak örvendő, elmélyült lelkű bölcseket.

182. Emberként születni nehéz; nehéz az élők élete;
nehezen támadnak Buddhák; nehéz Igaz Tant hallani.

183. Ez a Buddhák tanítása: jót cselekedni szüntelen,
a rosszat elkerülni, és bensőnket tisztán tartani.

184. Türelem, tűrés a fő vezeklés.
Elérni a Nirvánát a fő cél.
Az erőszak remetéhez sose méltó.
Aki mást bánt, az hiába él az erdőn.

185. Ez a Buddhák tanítása: senkit se bánts, ne szólj le mást,
mértékletesen étkezzél, magányban élj, elmélkedőn,
a szerzetesi mérséklet szabályaihoz tartsd magad.

186. Ha pénz-eső hullna, az sem csillapítná a vágyakat.
Szemernyi édesség és sok fájdalom jár a vágy nyomán.

187. A Megvilágosult Szentség híveiből a Szomj kihalt,
és még az égi kéjekre sem csábítja őket a vágy.

188. A félelem-űzött ember menedéket keresve fut
hegyekbe, erdőségekbe, szentélyekhez és fák közé.

189. De ez nem biztos menedék, ez nem a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól nem szabadul.

190. Aki a Tanhoz, Buddhához és a szerzetbe menekül,
a négy Nemes Igazságot világosan felismeri:

191. a szenvedést, annak okát, a szenvedésen túljutást,
s a nemes Nyolcágú Ösvényt, mely szabaduláshoz vezet.12

192. És ez a biztos menedék, és ez a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól megszabadul.

193. Az igaz ember ritkaság, nem minden helyen születik.
Ahol ilyen ember támad, igen szerencsés az a ház.

194. Üdvös, ha Buddha születik, üdvös, ha hirdetik a Tant,
üdvös a szerzet egysége, üdvös a rendi fegyelem.

195. Aki illően tiszteli a tiszteletet érdemlő,
akadályokon túljutott, félelmet, bút nem ismerő,

196. megvilágosult Buddhákat s a Buddhák tanítványait,
annak érdemeit semmi mértékkel mérni nem lehet.

XV.
Boldogság

197. Bizony, boldogan élünk mi, gyűlölők közt nem-gyűlölők;
gyűlölködő emberek közt gyűlöletet nem ismerünk.

198. Bizony, boldogan élünk mi, szenvedők közt nem-szenvedők;
szenvedő emberek között mi szenvedést nem ismerünk.

199. Bizony, boldogan élünk mi, gond-űzöttek közt gondtalan;
gondűzött emberek között mi gondokat nem ismerünk.

200. Bizony, boldogan élünk mi, kiknek nincs semmi birtokunk,
a táplálékunk az öröm, mint a Fény Isteneié.

201. Haragot szül a győzelem; a legyőzött bánatban él.
Győzelem s vereség nélkül a békés nyugalomban él.

202. Nincs égőbb tűz, mint szenvedély, nincs nagyobb baj, mint
gyűlölet,
a létnél fájóbb szenvedés, s békénél nincs nagyobb öröm.

203. Nincs kínzóbb kór az éhségnél, születésnél nagyobb csapás.
Aki ezt látja, tudja, hogy Nirvánánál nincs üdv nagyobb.

204. Egészség a fő nyereség. Elégedettség fő vagyon.
Legjobb rokon, kiben bízhatsz. Nirvánánál nincs üdv na-
gyobb.

205. Aki ízlelte nyugalom és magány édes italát,
az Törvény örömét issza, lehull róla bűn s félelem.

206. A szenteket öröm látni, a jókkal együtt lenni jó.
Szerencsés ember, akinek nem kell balgákat látnia.

207. Ki ostobákkal jár együtt, rögös út kínját szenvedi.
Mint ellenségek közt lakni, balgákkal lenni gyötrelem.
Mint rokonnal találkozni, bölcsek között élni öröm.

208. A nagy tudású, okos és kitartó,
igavonóként türelmes, erényes,
rendíthetetlen fogadalmú szentet
kövesse, mint Hold a csillagok útját.

XVI.
Vonzódás

209. Aki fölöslegest hajszol, és mellőzi a fontosat,
értéket dob el élvekért, s a józant megirígyli majd.

210. Ne keresd sem amit kedvelsz, sem ami ellenedre van.
A kellemest veszíteni, a kellemetlent tűrni fáj.

211. Így kedvesnek ne tarts semmit; kedves dolgok távozta rossz.
Kedvest és kellemetlent nem ismerőnek bilincse nincs.

212. Amit kedvelsz, az gyászt okoz; akit szeretsz, azt félted is.
Ha senkit-semmit nem kedvelsz, gyászra, féltésre nincs okod.

213. Akit szeretsz, az gyászt okoz; akit szeretsz, azt félted is.
Ha nem ragaszkodsz senkihez, gyászra, féltésre nincs okod.

214. A gyönyörűség gyászt okoz; ami gyönyört ad, félted is.
Ha gyönyörökre nem vágyol, gyászra, féltésre nincs okod.

215. A vágy mindenkor gyászt okoz; amire vágyol, félted is.
Ha nem vágyódol semmire, gyászra, féltésre nincs okod.

216. A létszomj újabb gyászt okoz; a Szomj félti az életet.
Ha a Szomjtól megszabadulsz, gyászra, féltésre nincs okod.

217. Ki erényben, törvényben jár, helyesen lát, igaz szavú,
megteszi kötelességét, azt kedvelik az emberek.

218. Ha a Leírhatatlanra vágyik, s lelkét ez tölti be,
s földi vágyaktól elfordul, neve: "Árral szemben halad".

219. Ha messzi útról épségben honába tér meg valaki,
örömmel fogadják jöttét rokonai, barátai.

220. Éppígy az igaz életű embert, ha innét túlra jut,
jótettei fogadják, mint szerettüket a rokonok.

XVII.
Harag

221. Felejtse el a haragot s a gőgöt,
szakítsa széjjel valamennyi kapcsát,
névvel s alakkal semmit se törődjön,
s ha semmije sincs, bánata se lesz több.

222. Ki visszafogja haragját, mint a félrerántott kocsit,
az az ügyes kocsihajtó; a többi gyeplőt tart csupán.

223. A haragot szelídséggel, a rosszat jóval győzze le,
a fösvényt bőkezűséggel, igaz szóval a hazugot

224. Mondjon valót, ne gyűlöljön, s adjon, habár szűkösen él.
Ha e hármas utat járja, az istenek honába jut.

225. A testet kordában tartó, senkit sem bántó jámborok
a bánatot nem ismerő, örök világba jutnak el.

226. A Nirvána felé tartó, éjjel-nappal iparkodó,
szüntelen éber bölcsekben elcsitul minden indulat.

227. Nemcsak manapság mondják így, régtől fogva érvényes ez:
megszólják, aki némán ül, megszólják, ha sokat beszél,
s akkor is, ha mértékkel szól. Nincs, kit megszólás megkímél.

228. Nincs olyan ember, és nem volt, s a jövőben sem lesz soha,
akit örökké csak szidnak, vagy dicsérnek örökösen.

229. A tudásban-erényben dús, szilárd Bölcset, az igazat,
kit hódolattal illetnek a rá figyelő jámborok,

230. mint színaranyból vert érmet, ki merné becsmérelni őt?
Istenek is dicsőítik, magasztalja az Alkotó.

231. A testet fegyelmezze meg, a test haragját vesse el,
a jót kövesse testével, elhagyva a test vétkeit.

232. Szavait fegyelmezze meg, a haragvó szót vesse el,
a jót kövesse szavával, elhagyva a szó vétkeit.

233. Gondolatát fegyelmezze, a haragvó szót vesse el,
a jót kövesse elméje, elhagyva elme vétkeit.

234. Aki fegyelmezi testét, fegyelmezi a szavait,
fegyelmezi gondolatát, az igazán fegyelmezett.

XVIII.
Szenny

235. Mint a lehullt falevél, fakó vagy.
Érted jöttek a Halál követei.
A nagy elválás küszöbén állsz,
s útravalód sincs az utolsó útra.

236. Építs szigetet menedékedül!
Törekedj buzgón, igyekezz, légy okos!
Hogyha a szennytől megtisztulsz,
égi nemes hon lakhelye vár reád.

237. Életed elmúlt, véget ért,
a Halál birodalma határán állsz.
Pihenőt se találsz majd útközben.
Útravalód sincs az utolsó útra.

238. Építs szigetet menedékedül!
Törekedj buzgón, igyekezz, légy okos!
Hogyha a szennytől megtisztulsz,
több születés se, halál se vár rád.

239. A bölcs lépésről lépésre, apránként, fokozatosan
tisztítsa meg szennytől magát, mint ezüstöt az ötvösök.

240. A vasat megemészti a rozsdafolt,
amit ő maga szül, s reátapad.
Ugyanígy a gonoszra saját maga
hiba-foltja idézi a pusztulást.

241. Felejtés az ima foltja, ház foltja elhanyagolás,
szépségé ápolatlanság, a hanyagság az őröké.

242. Ledérség asszonyok foltja, adakozóké szűkmarkúság,
a rossztett folt a törvényen itt e földön és odaát.

243. De valamennyi más foltnál a tudatlanság szennyesebb.
Ha ezt a foltot elmosta, folttalan lesz a szerzetes.

244. A szégyentelen, otromba, varjú módjára szemtelen,
szennyes lelkű, erőszakos könnyen éli az életet.

245. Nem könnyű annak élnie, aki szerény, alázatos,
az életet tisztán éli, jóra vágyó, igénytelen.

246. Aki életet olt ki, és aki nem igazat beszél,
elveszi, ami másoké, mások nejével sző viszonyt,

247. vagy részegítő italok élvezetében elmerül,
már ebben a világban is elvágja saját gyökerét.

248. Ember, hidd meg, bűn forrása, ha nem uralkodsz magadon.
Ne okozz mohóságoddal magadnak hosszú szenvedést.

249. Mindenki jószándéka és hite szerint adakozik.
Aki irígyli másiktól, ami ételt-italt kapott,
lelki nyugalmat élvezni éjjel-nappal sosem fog az.

250. Ám aki elpusztította, gyökerestül kitépte ezt,
lelki nyugalmat élvezni éjjel-nappal mindig fog az.

251. Nincs oly tűz, mint a szenvedély, nincs oly szörny, mint a
gyűlölet,
oly háló, mint a balgaság, s nincs olyan árvíz, mint a Szomj.

252. Mások hibája jól látszik, magunké alig látható.
Az ember mások hibáit mint a pelyvát teríti szét,
a sajátjait elrejti, mint rossz dobást ügyes csaló.

253. Ki más hibáit firtatja, mások fölött ítélkezik,
csak nő az indulat benne, a megnyugvástól távol áll.

254. A levegőben nincs ösvény, nincs külvilágban szerzetes,
a Beérkezettekben nincs a dolgokhoz ragaszkodás.

255. A levegőben nincs ösvény, nincs külvilágban szerzetes,
nem léteznek örök dolgok, a Buddhák meg nem inganak.

XIX.
Törvényben járók

256. Nem Törvény szerint él, aki hebehurgyán ítélkezik.
Okos ember mérlegeli a hasznosat s a károsat.

257. Aki egyforma törvénnyel, gondosan vezet másokat,
azt Törvény őrének mondják; a Törvényben jár, és okos.

258. Attól senki se lesz bölccsé, hogy túlzottan sokat beszél.
Azt mondják bölcsnek, aki nem bánt másokat, nyugodt, szelíd.

259. Nem az a Törvény őrzője, aki folyton arról beszél.
Aki keveset tud róla, de követi tetteivel,
nem felejtkezik el róla, a Törvény igaz őre az.

260. Nem az ősz fürtök adják meg a Vének rangját senkinek.
Hiába vénült meg – mondják –, csak az évei szálltak el.

261. Akit igazság, nem-bántás, a Tan s mérséklet ékesít,
szenny nem tapad rá, mondják: a Vének sorába tartozik.

262. Nem lesz a testi szépségtől s elbűvölő szavaitól
önző, hazug, irígy ember tiszteletet parancsoló.

263. Aki mindezt levetkőzte, elmetszette gyökerüket,
az a bűntelen, bölcs ember tiszteletet parancsoló.

264. Léha, hazug ember nem lesz borotvált fejtől szerzetes.
Lehet-e szerzetes, akit eltölt a vágy és kapzsiság?

265. De aki nagy vagy kis vétket kiirt magából teljesen,
azt vétkei kiirtása igaz szerzetessé teszi.

266. Nem a koldulás teszi a kolduló szerzeteseket:
a Törvény megtartásától s nem amattól lesz szerzetes.

267. Aki felülemelkedik jón s rosszon, megtartóztató,
mindent felmérve vándorol, az az igazi szerzetes.

268. A hallgatástól nem lesz bölcs, aki gondatlan, ostoba.
Aki a rosszat és a jót mérlegeli, mint mérlegen,

269. elkerüli a rosszat, és követi a jót, az a bölcs.
Fel tudja mérni mindkettőt, ezért érdemel bölcs nevet.

270. Senki sem igazán nemes, ha élők életének árt.
Nem-ártás, élet-kímélés érdemli a nemes nevet.

271. Pusztán erényes életmód, lemondás és sok tanulás.
a magányba vonulás és a révületbe merülés

272. ne töltsön el e tévhittel, szerzetesek: "Boldog vagyok,
megváltottam magam" – amíg él bennetek az indulat.

XX.
Út

273. Utak között a Nyolcágú, igazságok közt Négy Nemes,
tanok között szenvtelenség, emberek közt legjobb a bölcs.

274. Ez az egy út van, nincs más út, mely tisztán látáshoz vezet.
Ha ezen az úton jártok, Márát megtéveszthetitek.

275. Ha erre az útra léptek, szenvedésetek véget ér.
Utat mutattam nektek, és kihúztam a bajok nyilát.

276. Nektek kell iparkodnotok; a Beérkezett csak tanít.
Aki elindult s elmélyed, Mára-hálóból szabadul.

277. A létezők mind múlandók. Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.

278. Szenvedés minden létezés. Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.

279. A dolgoknak nincs ön-létük. Aki ezt látja, elfordul
a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez.

280. Aki nem kel fel, amikor kell kelni,
mert bár erős és fiatal, de lomha,
határozatlan, akarattalan, rest –
tudás útjára sohasem talál rá.

281. Ha féken tartja a szavát s a tetteit,
és gondolatainak is mindig ura,
tisztán haladva eme hármas ösvényen
a Bölcs hirdette Nemes Úthoz érkezik.

282. Tudást szül az elmélyülés. Lazaság oldja a tudást.
Létrejövés és megszűnés e kettősségét lássa meg,
s önmagát úgy irányítsa, hogy gyarapítsa a tudást.

283. Az erdőt irtsad, ne a fát. Az erdő rejti a veszélyt.
Az erdőt, vágy bozótját irtsd, így haladj szenvedélytelen. /?/

284. Míg a férfi a vágyat a nő iránt
gyökerestül ki nem irtja, szerzetesek,
kötődik a léthez, éppen úgy,
ahogy anyjához a kis szopós borjú.

285. Szakítsd szét önmagad szeretetét,
ahogy ősszel a lótuszt tépi kezed.
Csak a békére vivő utat keresd,
a Buddha-mutatta Nirvánát.

286. “Az őszt majd itt és itt töltöm, a telet itt, a nyarat ott".
Az Akadályra nem számít, s így tervezget az ostoba.

287. Ám közben az utódokért és jószágért bolondulót
a Halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.

288. Akit a Halál támad meg, nem védi meg ezer barát,
nem menthetik meg fiai, sem apja, sem rokonai.

289. Ismerje fel e nagy kényszert az önmagán úr, tiszta bölcs,
s tisztítsa meg maga előtt a Nirvánába az utat.

XXI.
Különfélék

290. Ha kis jó feladásával nagyobb jót érhet el a bölcs,
szakítson a kisebb jóval, hogy a nagyobb jót nyerje el.

291. Ha saját boldogulását más kára árán keresi,
gyűlölettől nem szabadul, a gyűlölségben elmerül.

292. Ha azt teszi, ami tilos, s a megteendőt elveti,
az ilyen öntelt emberben az indulat mindegyre nő.

293. De ha ügyelnek testükre, s irányítják figyelmesen,
akkor tilosat nem tesznek, a megteendőt művelik,
s az ilyen igaz emberből kihalnak az indulatok.

294. Hogyha megölt Anyát s Atyát, és megölt két harcos Királyt,
kiirtott egy Birodalmat – a bráhmana békében él.

295. Hogyha megölt Anyát s Atyát, és megölt két papi Királyt,
és a Tigrist ötödikül – a bráhmana békében él.

296. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert Buddhára irányítják éjjel-nappal figyelmüket.

297. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert a Tanra irányítják éjjel-nappal figyelmüket.

298. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
a Szerzetre irányítják éjjel-nappal figyelmüket.

299. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert a testre irányítják éjjel-nappal figyelmüket.

300. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert a nem-ártás tölti el éjjel-nappal elméjüket.

301. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai,
mert elmélkedés tölti el éjjel-nappal elméjüket.

302. Rossz remeteség nem öröm, rossz házban lakni szenvedés,
szenvedés a rossz társaság, lét útján szenvedés kísér.
Ne járd tovább a lét útját, hogy megszűnjön a szenvedés.

303. Akit hit és erény ékít, és jó híre a vagyona,
az tiszteletnek örvend majd, akárhová vetődik el.

304. Messziről feltűnnek a jók, mint Himálaja csúcsai.
A rosszat észre sem veszik, mint éjszaka kilőtt nyilat.

305. Egyedül üljön, aludjon, vándoroljon magánosan,
egyedül győzze le magát, s az erdőben boldogan él.

XXII.
Pokol

306. Pokolra hull le, ki valótlant állít,
s éppúgy az is, ki letagadja tettét.
Mindkettő hitvány, s azonos sors vár rá
ott túl, mikor majd eltávozik innét.

307. Nyakában sárga köntössel sok erkölcstelen életű
pokolban születik majd meg, oda juttatják tettei.

308. Inkább tűz lángjaként fénylő, izzó vasgolyót nyelne le
a gonosz életű, mintsem alamizsnát méltatlanul.

309. A más nejével gonosz útra térő,
könnyelmű férfit négyféle baj éri:
vétek tapad rá, odalesz nyugalma,
szégyen borítja, pokolra bukik le.

310. A rettegéstől öröme csekély lesz.
A király keményen megbünteti érte.
Ott túl rossz sorsra juttatja a vétke.
Más hitveséhez jobb nem közelítni.

311. Ahogy a rosszul megmarkolt sásfű megvágja a kezet,
a rosszul élt szerzetesi élet pokolra juttat el.

312. Minden meggondolatlan tett és megszegett fogadalom,
kétes önmegtartóztatás jó gyümölcsöt sosem terem.

313. A megteendő dolgokat végezze ernyedetlenül.
Ha a remete lagymatag, több porral szórja be magát.

314. Rossz tettet jobb nem tenni meg; a rossz tett megbánást okoz.
A jó tettet jobb megtenni; ha ezt teszi, nem bánja meg.

315. A határszéli városra jól ügyelnek kívül-belül.
Így ügyeljen önmagára, alkalmat ne szalasszon el.
Az elszalasztott alkalmat majd a pokolban bánja meg.

316. Ha szégyellik, mi nem szégyen, s nem szégyenkeznek szé-
gyenért,
e tévhitekben tévelygők útja gonosz sorshoz vezet.

317. Ha veszély nélkül is félnek, de nem félnek, ha itt a vész,
e tévhitekben tévelygők útja gonosz sorshoz vezet.

318. Ha kerülik, amit nem kell, de amit kell, nem kerülik,
e tévhitekben tévelygők útja gonosz sorshoz vezet.

319. Akik felismerik, hogy mi a kerülendő, és mi nem,
e helyes nézetet vallók útja üdvös sorshoz vezet.

XXIII.
Elefánt

320. Mint csatában az elefánt az íjakból rálőtt nyilat,
úgy tűröm én a megszólást. Sok ember rosszakaratú.

321. Szelídítve viszik harcba, szelídítve ül rá király;
éppígy szelíden eltűrik a megszólást az igazak.

322. Jó a szelíd öszvér, jó a szelíd ló, szelíd elefánt,
de legjobb a szelíd ember, aki önmagát fékezi.

323. Mert azokon nem éred el a láb-nem-járta Tartományt,
hová szelíd ember jut el, aki betörte önmagát.

324. Párzás idején, ha halántékán
csorog izzadság, elefánt megvadul,
istállóban falatot sem eszik,
elefánt-erdőre vágyakozik.

325. Ha tunya, lomha és álmos az ember,
és jóllakottan hentereg a földön,
mint vaddisznó, ha a vetésben turkált,
újra meg újra anyaméhben éled.

326. Régebben elmém szana-szerte kóborolt,
csapongott kedvére, vadul, szeszélyesen.
De mától fogva szigorún irányítom,
mint ösztökével elefántot mestere.

327. Szüntelen törekedjetek, elmétekre vigyázzatok,
rosszból kiemelkedjetek, mint mocsárból az elefánt.

328. Ha sikerült egy hű társra találnod,
aki veled tart, igaz életű, bölcs,
és képes minden akadályt legyűrni,
örülj, figyelj rá, vele tarts az úton.

329. Ha nem sikerül hű társra találnod,
aki veled tart, igaz életű, bölcs,
magadban járj, mint elefánt az erdőn,
mint hódításról hazatérő győztes.

330. Jobban jársz, ha magadban jársz,
mint hogyha társad ostoba.
Rosszat ne tégy, járd egyedül az ösvényt,
igénytelen, mint elefánt az erdőn.

331. Ha bajba kerülsz, a barátság hasznos.
Bárhol vagy, hasznos az elégedettség.
Életed végén jótetted a hasznos.
A szenvedéstől szabadulni hasznos.

332. Anyának lenni is öröm, öröm apának lenni is,
öröm szerzetesnek lenni, és öröm a szent élet is.

333. A rendületlen hit öröm, öröm az erény agg korig,
öröm tudásra szert tenni, öröm nem művelni gonoszt.

XXIV.
Szomj

334. Aki nem gondolja meg életét,
befonja a szomja, mint iszalag.
Létből létbe vetődik át, mint
fáról fára gyümölcsért a majom.

335. Akit a halálos mérgű, vad Szomj maga alá tipor,
abban a szenvedés terjed, akár eső után a gyom.

336. Aki képes erőt venni a Szomjon, szívós ellenén,
a bánat lepereg róla, mint lótusz szirmáról a víz.

337. Ezért tanácsolom nektek, akik szerzetbe gyűltetek:
ássátok ki a Szomj tövét, mint földből bírana-gumót,
hogy ne törhessen el Mára, mint nádszálat az áradás.

338. A fát kivágják, de ha bennmarad töve,
szívós gyökérből a fa újra csak kihajt.
Amíg a Szomj gyökerestől kiirtva nincs,
a szenvedés újra meg újra visszatér.

339. Akit élvek felé húzó harminchat áradat sodor,
a tévelygőt elragadják a szenvedély hullámai.

340. Az ár mindenfelé árad. A folyondár mindent befon.
Ha látod, hogy kihajt, tövét az ész késével messed el.

341. Örömök, gyönyörűségek felé
ragadja a vágyuk az embereket.
Míg e kívánság köti lelküket,
születésnek s a halának rabjai.

342. A szegény, szomj-hajszolt emberek
futkosnak, akár űzött nyulak.
Kötelék hurkolja a lelküket,
soruk újra meg újra szenvedés.

343. A szegény, szomj-hajszolt emberek
futkosnak, akár űzött nyulak.
Ha nyugalomra vágyik a szerzetes,
a szivéből a Szomjat oltsa ki.

344. Aki vágytól szabadul, s új vágyra gyúl:
a bozótból kikerülve vadonba fut.
Nézzétek, e férfi mit művel:
szabadult börtönből, s visszaszalad.

345. Mondják: nem vasból, kötelekből, fából
készített bilincs a letörhetetlen,
hanem a gyermek, feleség vagy ékszer
bénító csábja a legyőzhetetlen.

346. Mondják a bölcsek: e bilincs erősebb,
lehúz, és nem bírsz kibújni belőle.
Akit nem csábít a gyönyör, a vágyak,
az széttöri, s távozik a magányba.

347. A szenvedélyek új létbe sodornak,
ahogy a pók fut maga-fonta hálón.
Hogyha e láncot eltépik a bölcsek,
vágy s bánat nélkül járják be az utat.

348. Szakíts a jövővel, a múlttal is,
kelj át túlpartra a lét folyamán!
Ha szíved mindentől megszabadult,
nem vár rád több születés, halál.

349. Akit egyre gyötörnek a kételyek,
az örömvágy, az emésztő szenvedély,
abban a Szomj mindegyre nő,
szorosabbra húzza bilincseit.

350. Akiben lecsitulnak a kételyek,
és átlátja a világ nyomorát,
az szétszakítja, összetöri,
lerázza Mára bilincseit.

351. Célhoz ért, semmitől se fél, akiből már kihalt a Szomj.
A lét nyilait széttörte, s ez az utolsó élete.

352. Kiben kihúnyt Szomj s birokvágy, érti a szavak lényegét,
betűk s mondatok sorrendjét felfogja értelmük szerint,
az nagy ember, az nagy tudós, annak utolsó teste ez.

353. “Mindent legyőztem, felismertem mindent,
lepergett rólam a világ hatalma,
elhagytam mindent, el az élet szomját,
tanító nélkül, a saját erőmből.”

354. A Tan adása győz más adományon.
A Tan íze győz valamennyi ízen.
A Tan öröme más örömökön győz.
A Szomj kihúnyta győz a szenvedésen.

355. Az élvvágy balgát tönkretesz, túlpartra tartót nem zavar.
Az élvre vágyó önmagát pusztítja el, nem másokat.

356. A vetésben csapás a gyom, az emberben a szenvedély.
Bő termés jutalmazza azt, kiből a szenvedély kihalt.

357. A vetésben csapás a gyom, az emberben a gyűlölet.
Bő termés jutalmazza azt, kiből a gyűlölet kihalt.

358. A vetésben csapás a gyom, az emberben a balgaság.
Bő termés jutalmazza azt, kiből a balgaság kihalt.

359. A vetésben csapás a gyom, az emberben csapás a vágy.
Bő termés jutalmazza azt, akiből minden vágy kihalt.

XXV.
Szerzetes

360. Hasznos a szemet fékezni, hasznos fékezni a fület,
hasznos a szaglást fékezni, és fékezni a nyelvet is.

361. Hasznos a testet fékezni, hasznos megfékezni a szót,
fékezni a gondolatot, mindenünket fékezni jó.
Magát fékező szerzetes a szenvedéstől szabadul.

362. Megköti kezét, megköti lábát,
megköti szavát, megköti eszét,
befelé fordul, magánosan él,
elégedetten az igaz szerzetes.

363. Ha szerény, bölcs igéket szól, minden szaván uralkodik,
a Tant jól megvilágítja: édes a szerzetes szava.

364. Örömét a Tanban lelő, és a Tanon elmélkedő,
a Tant követő szerzetes a Jó Tantól nem szakad el.

365. Ne kevesellje, amit kap, ne irígyeljen másokat.
A mást irígylő szerzetes világosságra nem jut el.

366. Ha keveset kapott, de azt nem kevesli a szerzetes,
az istenek is dícsérik kitartó, tiszta életét.

367. Aki semmilyen névhez és alakhoz nem ragaszkodik,
s ami nincs, azért nem bánkódik, az az igazi szerzetes.

368. Hogyha barátság tölti el a Buddha-hívő szerzetest,
eléri a boldog békét, hol nincsen születés kényszere.

369. Ürítsd ki hajód, szerzetes! Üresen könnyebben halad.
Szenvedély s gyűlölet nélkül a Nirvánába jutsz hamar.

370. Ötöt vágj el, ötöt vess el, ötön emelkedjél felül.
Az öttől szabad szerzetes neve: átkelt a tengeren.

371. Szerzetes, elmélkedj, ne légy tunya!
Ne járjon eszed hiú élvezeten!
Nehogy izzó vasat nyelj majd odaát,
sikoltva: “Nagyon fáj! Éget a tűz!”

372. Nincs elmélyülés nélkül tudás, tudás nélkül elmélyülés.
Akiben mindkettő megvan, a Nirvánához áll közel.

373. A csitult lelkű szerzetes üresen álló házba lép,
s nem-emberi gyönyört nyújt az Igaz Tan látása neki.

374. Hogyha átéli, hogy a test összetevődik s szertehull,
halált nem ismerő, boldog tudás jut osztályrészeül.

375. A tisztán látó szerzetes az úton így induljon el:
érzékeit fékezze meg, legyen mindig elégedett,
keressen tiszta életű, buzgó, törekvő társakat.

376. Legyen mindig barátságos, illően élje életét,
s a szenvedésnek véget vet. Végtelen lesz az öröme.

377. Mint a jázmin lehullatja elhervadó virágait,
éppúgy hulljon le rólatok a szenvedély s a gyűlölet.

378. Aki beszédben, tettben és gondolatban békésen él,
világ csábjai nem bántják, arra mondják, hogy megpihent.

379. Magaddal buzdítsd magadat, magadhoz mérjed magadat,
magad magaddal őrizzed, szerzetes, így boldog leszel.

380. Mert maga ura mindenki, a megmentője önmaga.
Törd be önmagadat, mint az idomító a jó lovat.

381. A szerzetesnek Buddha bölcs tanítása nyugalmat ad,
az új létet megszüntető boldogság hona vár reá.

382. Ha Buddha tanát hirdeti a szerzetes, bár ifjú még,
a világra fényt áraszt, mint felhőtlen égboltról a Hold.

XXVI.
Bráhmana

383. Torlaszold el a Lét sodrát, élj vágyak nélkül, bráhmana!
Tipord el új lét csíráit, és az öröklét lesz honod.

384. Ha minden kettősségen túl túlpartra jut a bráhmana,
akkor minden kötöttségtől megszabadítja a tudás.

385. Aki nem ismer innent s túlt, az ellentétektől szabad,
gond és kötöttség nélkül él, bráhmanának azt nevezem.

386. Aki tetteivel végzett, szilárd, tiszta, elmélkedő,
és elérte a Legfőbb Célt, bráhmanának azt nevezem.

387. Napközben világít a Nap, éjszaka világít a Hold,
a harcos fegyverben fénylik, elmélkedve a bráhmana,
de éjjel-nappal tündöklik Buddha, a Megvilágosult.

388. Remeték remegés nélkül, tisztán élik az életet,
mitsem szerzett a szerzetes, bárhol így él a bráhmana.

389. Bráhmanát ne bántalmazzon, s ne átkozzon a bráhmana.
Jaj a bráhmana-gyilkosnak, de jaj az átkozónak is.

390. Nem kis hasznára van a bráhmanának,
ha mellőzi, mihez a vágya vonzza.
Csak akkor lesz vége a szenvedésnek,
ha teljesen kihal az ártó szándék.

391. Aki gondolattal, szóval és tettel nem bánt másokat,
fegyelmezett e háromban, bráhmanának az nevezem.

392. Azt, akitől megismerte a Megvilágosult tanát,
oly áhítattal tisztelje, mint pap az áldozó tüzet.

393. Nem származás, kaszt, hajcsimbók tesz bráhmanává valakit.
Akit igazság és törvény vezérel, az a bráhmana.

394. Hajcsimbókod s a válladon antilop-bőr30 mit ér, bolond?
Míg bensőd teli van szennyel, a külsődet tisztogatod?

395. Aki eldobott rongyokból varrott ruhát visel31, sovány,
elmélkedő magányban él, bráhmanának az nevezem.

396. Nem a szülő, nem anyaméh tesz bráhmanává valakit.
Amíg vagyona van, addig gőgös lesz, leereszkedő.
Ki semmit sem bír, s nem kíván, bráhmanának azt nevezem.

397. Ki minden kapcsolódását eltépte, nincs mért félnie,
nem köti semmi, független, bráhmanának azt nevezem.

398. Aki szétszaggatott minden láncot, szíjat és kötelet,
reteszt letört, felébredett, bráhmanának azt nevezem.

399. Aki eltűr ártatlanul szidást, bebörtönzést, verést,
ereje, hada türelem, bráhmanának azt nevezem.

400. Aki nem ismer haragot, erényes és igénytelen,
most él utolsó testében, bráhmanának azt nevezem.

401. Kin vágyak nem tapadnak meg, mint vízcsöpp lótusz levelén
mint tű hegyén a mustármag, bráhmanának azt nevezem.

402. Aki felismeri, hogyan szűnik meg itt a szenvedés,
terhét ledobta, és szabad, bráhmanának azt nevezem.

403. Aki a helyes utat és az útvesztőt felismeri,
a Legfőbb Cél felé halad, bráhmanának azt nevezem.

404. Aki sem házában, sem a remeték közt nem üt tanyát,
otthontalanul vándorol, bráhmanának azt nevezem.

405. Aki botját leereszti erősek és gyengék előtt,
nem öl, nem késztet ölni mást, bráhmanának azt nevezem.

406. Ki gyűlölők közt nem gyűlöl, ütésre készek közt szelíd,
mohók közt semmi vágya sincs, bráhmanának azt nevezem.

407. Akiről szenvedély, harag, gőg és képmutatás lehullt,
mint tű hegyéről mustármag, bráhmanának azt nevezem.

408. Aki igazat szól, szava sosem durva, segít, tanít,
beszéde senkit sem sért meg, bráhmanának azt nevezem.

409. Aki sosem vesz el semmit, jót vagy rosszat, nagyot, kicsit,
mit nem adományként kapott, bráhmanának azt nevezem.

410. Akit semmi remény sem fűt sem itt, sem majdan odaát,
közömbös, nem reménykedő, bráhmanának azt nevezem.

411. Akit már nem gyötör kétely, semmihez sem ragaszkodik,
haláltalanság mélyén él, bráhmanának azt nevezem.

412. Aki a jóhoz vagy rosszhoz kötődésen már túljutott,
szenny szenvedély, bú nem bántja, bráhmanának azt nevezem.

413. Aki folttalan, mint a Hold, tiszta, zavartalan, derült,
öröm s lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem.

414. Aki a születések mély, sötét mocsarán áthaladt,
elmélkedőn, kétely nélkül a túlsó partra kijutott,
nyugodt, semmi sem köti le, bráhmanának azt nevezem.

415. Aki semmit sem kívánva, otthontalanul vándorol,
gyönyör s lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem.

416. Aki a Szomjtól mentesen, otthontalanul vándorol,
szomj és lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem.

417. Aki a földi és égi kötődéseken túljutott,
minden kapcsát feloldozta, bráhmanának azt nevezem.

418. Aki túljutott kedven és kedvtelenségen, és lehűlt,
egész világon úrrá lett, bráhmanának azt nevezem.

419. Aki belátta: minden lény pusztul s megint keletkezik,
az felébredt, beérkezett; bráhmanának azt nevezem.

420. Kinek útját nem ismerik sem istenek, sem emberek,
szent, kiről lepereg minden, bráhmanának azt nevezem.

421. Aki jelenben, múltban és jövőben nem néz semmire,
ki semmit sem bír s nem kíván, bráhmanának azt nevezem.

422. A vitézt, az erős bikát, a nagy bölcset, a győzteset,
a megvilágosult szentet, bráhmanának azt nevezem.

423. Aki ismer eget-poklot, s előző születéseit,
tudása teljessé lett, a születések végére ért,
tökéletességre jutott, bráhmanának azt nevezem.