IBN RUSZTA ÉS GARDÍZÍ

A M.DZS.GH.R-OK ('Magyarok')

 

A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első (szélső) határ.

A magyar pedig a türkök egyik fajtája.

Főnökük 20 000 lovassal vonul (lovagol) ki.

Főnökük neve K.nde (Künde vagy Kende).

Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.la-nak (Dzsila vagy Dzsula, Gyula) hívják. Minden magyar a Dzsila nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben.

Sátraik (boltos jurtjaik) vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal.

Országuk kiterjedt (hossza és szélessége száz-száz farszakh). Egyik határuk a Rúm- (Bizánci-, vagyis Fekete-) tengert éri, amelybe két folyó ömlik. Ezek közül egyik nagyobb, mint a Dzsajhún. Lakhelyeik e két folyó között vannak. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra.

A tőlük balra (nyugatra), a szlávok oldalánál levő folyónál egy bizánciakhoz tartozó nép lakik. Mindannyian keresztények és w.n.n.d.r-nak (nándornak) hívják őket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek náluk.

E két folyó között az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják. Amikor a magyarok a (Duna) folyó partján vannak, látják (ezeket) a nándorokat.

A nándorok felett, a folyó partján, egy nagy hegy van. Ennek a hegynek az oldalánál egy folyó tűnik elő. A hegy mögött pedig egy keresztény nép él, amelyet m.r.dá-nak (m.r.wá-nak) neveznek. Közöttük és a nádorok között tíz napi járóföldnyi út van. (A morva) nagy lélekszámú nép. Ruházatuk emlékeztet az arabokéra: turbánból, ingből és kabátból áll. Veteményeik és szőlőik vannak. Vizeik a föld színén folynak. Föld alatti csatornáik nincsenek. Azt mondják, hogy többen vannak, mint a bizánciak, és hozzájuk (a bizánciakhoz) tartozó külön nép. Leginkább az arabokkal kereskednek.

Az a folyó pedig, amelyik a magyaroktól jobbra (keletre) van, a szlávok felé, majd onnan a kazárok vidékei felé folyik. A két folyó közül ez a nagyobbik.

A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van.

(Állandóan) legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket mint foglyaikat.

A magyarok tűzimádók.

Meg-megrohanják a szlávokat (és oroszokat), és addig mennek a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez nem érnek, amelynek K.r.kh (Kercs) a neve.

Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen.

Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok (a magyarok) eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat.

(Ezek) a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.

Állandóan portyára mennek a szlávok ellen. A magyaroktól a szlávokig tíznapi járóföldnyi út van. A szlávok országának határvidékeihez közel egy város van, amelyet Wán.t.j.t.nak hívnak.

Leánykérés alkalmával náluk az a szokás, hogy amikor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összegyűlnek, a leány atyja a vőlegény atyját saját házába viszi és mindent összegyűjt, amije csak van coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprémből és róka málból, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára valót. (Mindezt) egy szőnyegbe göngyölíti és a vőlegény atyjának lovára kötözi, majd hazaküldi őt. Akkor az mindent elküld neki (a leány atyjának), amire csak szükség van az előre megállapított vételárhoz: állatot, pénzt, ingóságot, - és akkor hazaviszik a leányt.

 

A kazárok

A besenyők és a kazárok között tíznapi járóföldnyi út van, amely pusztaságokon és fás vidékeken keresztül visz. Közöttük és a kazárok között nincsenek járt ösvények vagy határozott célok felé vezető nagy utak. Útjuk ilyen fás területeken és mocsarakon át visz, amíg a kazárokhoz nem érnek.

A kazárok országa nagy. Egyik oldalánál egy hatalmas hegység vonul. Ennek a hegységnek a végeinél laknak a tuvalászok és az abkházok. Ez a hegység egészen Tifliszig nyúlik.

Van nekik egy királyuk, akinek '.j.sád a neve, de a kazár nagyfejedelem valójában a Kazár-kagán. A kazárok azonban csak névleg engedelmeskednek az utóbbinak. A valóságos hatalom a '.j.sád kezében van, aki a kormányzásban és a hadsereg vezetésében olyan fontos helyet foglal el, hogy egyetlen nála magasabb méltóságviselő sincs, akire tekintettel kellene lennie.

A nagyfejedelem zsidó vallású, ugyanúgy az '.j.sád is és azok, akik a vezérek és a nagyok közül, őhozzá hasonlóan, hajlandóak erre. A többiek vallása hasonló a türkökéhez.

Fővárosuk Szár.gh.s.n, amelyben egy másik város is van. Az utóbbit H.b.n.l.gh-nak vagy Kh.n.b.l.gh-nak hívják. A főváros népe télen ebben a két városban lakik. Amikor pedig eljönnek a tavaszi napok, kimennek a pusztaságba, és egészen a tél beálltáig ott maradnak. Ebben a két városban mohamedán népesség is van, akiknek mecsetjeik, imámjaik, müezzinjeik és korán-iskoláik vannak.

'.j.sád nevű vezérük az előkelőkre és gazdagokra vagyonuk és a létfenntartási javakban való gazdagságuk arányában lovasok állítását rótta ki.

Minden esztendőben portyázó hadjáratot vezetnek a besenyők ellen. (Ez) az '.j.sád maga vezeti a hadjáratokat, és katonáival maga is elmegy a portyákra. (Katonái) feltűnően szép külsejűek.

Mikor bármilyen okból kivonulnak, teljes fegyverdíszben jelennek meg, zászlókkal, lobogókkal és jól záró páncélban.

(Az '.j.sád) 10 000 lovassal vonul ki, akiknek egy része katonaköteles és zsoldot kap, a másik részét pedig a gazdagok állítják ki, akiket (az '.j.sád) kötelezett erre.

Amikor (az '.j.sád) valamilyen okból kivonul, egy napkoronghoz hasonló tárgyat készítenek eléje, amelyet dob módjára szerelnek fel. Egy lovas viszi, aki előtte halad vele, miközben ő követi, serege pedig mögötte vonul, és ennek a napkorongnak a fényét figyeli.

Ha zsákmányt ejtenek, az egész zsákmányt összegyűjtik az '.j.sád táborába. Akkor ő kiválasztja és megtartja magának, ami megtetszik neki, a zsákmány megmaradó részét pedig odaadja a katonáknak, hogy szétosszák maguk között.

 

A bolgárok

A bolgárok a burdászok országával határosak. Annak a folyónak partján vannak szállásaik, amely a Kazár-tengerbe ömlik, s amelyet Atilnak hívnak. A bolgárok a kazárok és a szlávok között helyezkednek el.

Királyukat Almusnak hívják, és a mohamedán hiten van.

Földjük bozótos-vizes vidék, fával sűrűn benőtt területekkel. Ők ezeken (a fás területeken) élnek.

Három fajtájuk van. Az egyik fajtájukat barszúlának nevezik. A másik fajta az '.sz.gh.l. a harmadik pedig a bolgár. Az életfenntartáshoz szükséges javakat mindannyian ugyanarról a területről szerzik.

A kazárok kereskednek és szerződéseket kötnek velük. Ugyanígy a rúszok is, akik szintén járnak hozzájuk áruikkal. Azok pedig, akik (a bolgárok) közül ennek a folyónak a partjain laknak, a maguk áruit hozzák el nekik (a kazároknak és rúszoknak) sorban. Ezek közé az áruk közé tartoznak a coboly-, hermelin-, mókus- és más prémek.

A (bolgárok) olyan nép, amelynek vetései és szántóföldjei is vannak. Mindenfelé gabonát vetnek: búzát, árpát, kölest és más egyebet is.

A lakosság többsége mohamedánnak vallja magát. Lakótelepeiken mecsetjeik és korán-iskoláik vannak, de vannak müezzinjeik és imámjaik is.

Akik közülük hitetlenek, leborulnak barátaik előtt, amikor találkoznak velük.

A burdászok és (ezek között) a bolgárok között három járóföldnyi út van. Gyakran intéznek portyákat és betöréseket (a burdászok) ellen, és foglyokat hurcolnak el közülük.

Vannak lovaik, páncéljaik és teljes fegyverzetük. Adó gyanánt lovakat és más egyebet adnak királyuknak. Mikor házasságot kötnek, a király egy-egy lovat vesz tőlük adóba. Amikor a mohamedánok hajói megérkeznek kereskedés céljából, tizedet vesznek tőlük.

Öltözetük a mohamedánokéhoz hasonlít. Sírjaik is olyanok, mint a mohamedánokéi.

Vagyonuk főleg nyestprémből áll, nem pedig vert pénzben van: a nyestprémet használják pénz helyett. Egy darab nyestprémet két és fél dirhemben számítanak át. A mohamedán országokból a fehér, kerek dirhemet is beviszik azonban hozzájuk, amelyet aztán (a bolgárok prémért) megvesznek.

 

A szlávok

A besenyők és a szlávok országa között tíznapi járóföldnyi út van. A szlávok országának szélén egy város van, amelyet Wán.t.j.t-nak neveznek. Pusztaságokon át és úttalan földeken, valamint forrásokon, vizeken és fával sűrűn benőtt részeken megy át az ember, amíg el nem érkezik országukba. A szlávok országa lapályos. Fás helyekben is gazdag, és ők ott laknak. Szőlőik és vetéseik nincsenek. Bödönhöz hasonló, fa (törzsből) készült (kaptáraik) vannak, amelyekben odú (van kivájva) méheik és méz számára. Az ő nyelvükön ezeket u.l.j.s.dzs-nek nevezik. Minden kaptárból tíz ibrik mézet gyűjtenek.

A disznót úgy legeltetik náluk, mint a juhokat.

Ha meghal náluk valaki, tűzben elhamvasztják. Asszonyaik pedig, amikor meghal valakijük, késsel vagdossák meg kezeiket és arcukat. Miután elhamvasztották a halottat, másnap összeszedik hamvait arról a helyről, és egy urnában egy dombra teszik. Mikor azután egy év már elmúlt a haláleset óta, vesznek húsz bödön mézet, esetleg kevesebbet vagy többet is. Azután elviszik arra a dombra. Ott összegyűlik a halott házanépe, esznek, isznak, majd utána hazamennek.

Ha a halottnak három felesége volt, s az egyik azt állítja közülük, hogy ő szerette (a legjobban), akkor vesz két fát és felállítja őket a sír mellett, majd a tetejükre keresztbe is tesz egy fát, amelynek a közepére egy kötelet akaszt. Egyik végét egy széken állva a saját nyakára erősíti. Ekkor elveszik alóla a széket és ő felakasztva marad, amíg meg nem fullad és meg nem hal. Amikor meghalt, (testét) tűzbe vetik és elhamvasztják.

Mindannyian tűzimádók.

Vetésük legnagyobb része köles. Amikor eljön az aratás ideje, vesznek egy merítőkanál kölest, majd az ég felé emelik és ezt mondják: "Oh, isten! Te adod nekünk a mi mindennapi kenyerünket. Tedd tökéletessé számunkra adományodat!"

Különbözőfajta lantjaik, tamburáik és furulyáik vannak. Furulyáik két könyök hosszúak, lantjukon nyolc húr van.

Italuk mézből készült. Mialatt halottaikat elhamvasztják, zenélnek. Azt mondják, ezzel adnak kifejezést örömüknek afölött, hogy kegyelmébe vette őt az úr.

Teherhordó állatuk csak kevés van, hátaslovai pedig csak az előbb említett férfinak vannak.

Fegyverzetül csak hajítódárdákat, pajzsokat és lándzsákat használnak, egyebet nem. Főnökük neve Szúbandzs. Neki engedelmeskednek, és az ő parancsait követik. (A Szúbandzs) lakhelye a szlávok országának közepén van. A leghíresebb közöttük az (az) említett férfiú, akit a "főnökök főnöké"-nek hívnak, s akinek a neve: Sz. w.jj.t.b.l.k. Ő magasabb rangban van, mint a Szúbandzs, az utóbbi az ő helyettese. Ennek a királynak lovai is vannak, és csak olyan ételekkel él, amelyeket azoknak a tejéből készítenek. Igen szép páncéljai vannak, erősek és értékesek. Annak a városnak a neve, amelyben él: Dzs.r.wáb. Havonként háromnapos vásárokat tartanak ott, amelyeken adnak és vesznek.

Országukban olyan erős hideg uralkodik, hogy az emberek föld alatti barlangokhoz hasonló (üregeket) ásnak, amelyeket olyan fafödéllel látnak el, mint a keresztény templomok teteje, azután földdel beborítják. Ezekbe megy ki-ki egész családjával. Visznek magukkal tűzifát és néhány követ, azután mindaddig tüzelnek ott (a kövek alatt), amíg a kövek forróvá nem lesznek és meg nem vörösödnek. Mikor a kövek a legforróbbak lesznek, vizet hintenek rájuk, hogy szétterjedjen róluk a (forró) pára, és betöltse az egész házat. Akkor levetik ruháikat, és ebben a házban maradnak egészen tavaszig.

A király évenként adót szed tőlük olyan módon, hogy mindenki, akinek egy leánya van, egy díszes leányruhát ad évenként; ha fia van, akkor egy fiú-díszruhát kell adnia; ha nincsenek gyermekei, akkor felesége vagy szolgálója díszes ruháiból ad egyet.

Ha elfognak egy gonosztevőt országában, a király vagy megfojtatja, vagy Dzs.j.rá-ba, országának legtávolabbi tartományába küldi.

 

 

VISSZA

VISSZA A KEZDŐLAPRA